Eltűnik Putyi kocsmája is

Egerben a Frank Tivadar utcában javában zajlanak a rekonstrukciós munkálatok. Lepukkant épületek kerülnek buldózer alá, hogy valami új kerüljün a helyükbe. Van ebben valami szép és valami fájdalmas. A múltunk egy részét is eltúrják. Mármint azoknak a múltját, akiknek van valami személyes élménye, kötődése a város e tenyérnyi felületéhez. 

Ilyen például Putyi kocsmája, ami jó ideje zárva tart. Pár éve látogattunk el oda, amikor a tulajdonos hírét vette, hogy  környéken tervezett vízicentrum okán hamarosan kisajátítják ezt a területet is.

A bezárás előtti pillanatokról akkor cikket is írtunk, megszólaltatva Putyi bácsit, aki hajdanán, az egri vendéglátósok körében az egyik legismertebb figura volt. 

Mesélt arról, hogy néhány évtizede ­örömmel nyitott ide be időről időre Agárdi Gábor, Inke ­László, a Tolcsvai fivérek, Antal Imre. Ha Egerben akadt dolguk, itt kértek egy Herendi-tálat, mindenféle illatos, frissen sült húsokkal, köretekkel tálalva. Itt hörpintettek le egy jó korsó sört, egy hideg kisfröccsöt a kánikulában. Az 1980-as években a Herendi az egyik legkedveltebb melegkonyhás kiskocsmaként üzemelt. Híres volt egytálételeiről, a babgulyásról, a Jókai-bablevesről, itt lehetett akkoriban a legjobb rántott velőrózsát kapni friss tartárral, de a pacal- és marhapörköltek is legendásak voltak a kerthelyiségben érlelődő kovászos uborkával tálalva. Tarka abroszok, egyszerűség, jó ízek, frissen csapolt sör, megfizethető hangulat.

Putyi, civil nevén Pócs Ferenc­ 1977. május 1-jén lépte át e küszöböt. A Panoráma Vendéglátó Vállalat berkeiből érkezett, egyenesen a Park szállóból, ahol ruhatárosként, s biztonsági emberként alkalmazták. Az akkori tulajdonos, Herendi József fiaként fogadta és alkalmazta a szorgalmas fia­talembert. Putyi ­emlékezete szerint azokban az időkben zárás után gyakorta együtt maradt a személyzet egy kis kerti sütögetésre, borozásra. Idilli évek, remek kiskocsmai miliő, otthonosság, szíves, kedélyes vendéglátás, a kisembernek is elérhető árak jellemezték a helyet.

Putyi az 1980-as évek elején vette át az üzletet a korábbi tulajdonostól. Ezekben az időkben előfordult, hogy 150 adag villásreggelit tálaltak itt a közeli Tourist motel vendégeinek.

Aztán jött a rendszerváltozás, vele együtt pedig ezernyi új szabály, követelmény. Amikor az európai uniós szabályoknak megfelelő HACCP – vendéglátóhelyek iránt támasztott technológiai és higiénai követelményrendszer – is belépett a képbe, akkor ­Putyi osztott, szorzott, hogy vajon megéri-e a súlyos pénzeket követelő változtatás. Végül is arra jutott, hogy nem, így a melegkonyhának egyszeriben befellegzett, s maradt a kocsma. A hely, ahová ma már többnyire csak a törzsvendégek jártak.

A hely, ahol egykor élet folyt, mára omladozó romhalmaz. Az emlékek azonban nem a kövekben rejtőznek.