Sötétben

Rövid és keskeny az az utca, ahol élünk, de mindig adott valami biztonságot, amikor este a házunk előtt kigyulladt az egyetlen lámpa, ami bevilágította az útszakaszt. Lassan két hete nem ég. Időben bejelentettem a szolgáltatónak, és ahogy tudom, mások is megtették ezt, de a mai napig nem történt semmi változás. Hajnalban elnézem az ablakból, ahogy elemlámpával indulnak munkába az emberek és este is így próbálnak hazajutni. Megfordult a fejemben, hogy talán ez már a helyi takarékossági intézkedések egyike, de a polgármester megnyugtatott, hogy biztosan műszaki problémáról van szó. A szolgáltatónak 14 napja van arra – a bejelentéstől számítva –, hogy orvosolja a hibát. Ketyeg az óra.

A reggelek és az esték egyre sötétebbek, így a gondolatok is árnyékosabbak. A mi lámpánk mellett ráadásul egy térfigyelő kamerát is felszereltek évekkel ezelőtt, de sajnos sötétben az se lát semmit. Az erre közlekedők gondja előbb-utóbb megoldódik. Ám azt, hogy a településeinken miként gazdálkodják ki a közvilágítás jócskán megemelt árát, még nem látom pontosan. Tudok helyekről, ahol ritkítják a lámpatesteket, olyanokról is, ahol éjszaka 11-től a hajnali órákig sötétbe borul a világ. Úgy tűnhet, hogy a kis falvakban ez nem gond. A falusi ember elvégre a tyúkokkal fekszik, a kakasokkal ébred. Csakhogy szereti biztonságban érezni magát.