A hajók potyautasai a jövevény fajok, mint a poloska, melyek vad szaporodásba kezdenek

Megkérdeztük, hogy valóban találhatók-e új, nem őshonos fajok környékünkön, mire a szakember elmondta, hogy igen, ezek főleg ízeltlábúak, mint például a zöld vándorpoloska, az ázsiai márványospoloska, a harlekinkatica és az ázsiai tigrisszúnyog.

- Ezek és további fajok egyedei többnyire véletlen emberi közreműködéssel érkezhetnek hozzánk, de térnyerésüket a klímaváltozás is elősegítheti azzal, hogy az átlaghőmérséklet növekedésével számukra is élhetővé válik a terület, vagyis sikerrel túlélnek, terjeszkednek, szaporodnak is esetleg. Abban a környezetben, ahol a fenti és más, hazánkban nem honos fajok kialakultak, volt természetes ellenségük, többnyire nem szaporodtak korlátlanul, nem válhattak tömegesen jelentkező kártevővé. Ám a globális kereskedelem által, például raklapok deszkái között ideérkeznek, ahol nincs természetes ellenségük, ráadásul az itt honos fajoknak más a megküzdési stratégiájuk, esetleg kevésbé szaporák vagy agresszívak, így a jövevény fajok idővel kiszoríthatnak egyes őshonos fajokat. Természetes ellenségen nem feltétlenül olyan ragadozókat kell érteni, amelyek megeszik őket, hiszen lehetnek ezek betegséget okozó, ezáltal az állományaik egyedszámát limitáló gombák, vírusok is.

Sajnos az sem segíti a hazai fajok tartós túlélését, hogy mi emberek is jelentősen átalakítjuk, túlhasználjuk és károsítjuk a természeti környezetet. A különféle emlős- és madárfajok jelentős hányadának felnőtt egyedei a szaporodási időszakban párokat alkotnak és kijelölnek, birtokba vesznek egy akkora területrészt, ún. revírt, ami saját és utódaik felneveléséhez szükséges táplálékigényét biztosítja. Ha ezeket a természetes élőhelyeket mi leszűkítjük vagy felszámoljuk, akkor az addig ott élő állatok kénytelenek más, közel megfelelő adottságú élőhelyekre települni, azonban a lehetőségeik egyre korlátozottabbak. Emiatt az ember alkotta többnyire zajos, zavart környezeti feltételekhez is alkalmazkodó, azt jobban toleráló fajok egyedei a városokba is bekényszerülnek, ahol jól boldogulnak, és bizonyos fajok olyan sikeresen szaporodnak, hogy idővel akár ellenszenvessé is válnak – teszi hozzá.

Kérdésünkre, hogy látszik-e, hogy az éghajlat változása miatt már elkezdődött valamilyen változás szűkebb környezetünk állatvilágában is, Tóth Péter zoológiai referens azt válaszolta, hogy konkrétumot még nem tud mondani, a több faj egyedeinél eddig tapasztalt viselkedésbeli eltérések okaira egyelőre csupán következtetéseik vannak, de ezeket tudományos vizsgálatok eredményei alapján lehetne igazolni. Ezek a viselkedésbeli eltérések egyes esetekben pozitív, más esetekben negatív hatásúak lehetnek. A legnagyobb probléma, hogy a felmelegedés által befolyásolt időjárás- és környezeti változások túl gyorsan történnek, ráadásul nem egyenletesek, kiszámíthatatlan kilengéseik vannak. Egy hosszú, szélsőségesen meleg és csapadékmentes időszakot követő, hirtelen lehűlő és tartósan csapadékossá váló időjárás eredményeként teljesen megváltozó élőhely körülményeihez az állatok nem vagy nem megfelelően tudnak alkalmazkodni, így a jövőjük elég bizonytalan lehet.