A kivándorlás oka elszegényedés – írta az újság 120 éve Hevesben

 Juniális. 
Poroszlón az odavaló és környékbeli ifjuság a poroszlói szegény iskolás gyermekek javára (vallás különbség nélkül) junius 30-án, az uradalmi füzesben (Cserőháton) zártkörü junialist rendez. A rendezőség élén Farkas Vilmos és Kerekes József urak állnak. Belépti dij: személy jegy 2 korona, családjegy 3 korona; kezdete d. u. 3 órakor. 
Kedvezőtlen idő esetén a nyári mulatság az „Uj világ” szálloda nagy termében fog megtartatni. 

 Drágaság a vidéken. 
Mi abban a meglehetősen naiv hitben voltunk el eddig, hogy hiába, a legdrágább élet mégis csak a budapesti élet. És éppen ezért nagyon sokszor az olcsó vidéki élet után vágyakoztunk, a hol még a legcsekélyebb jövedelem is uri módon futja. Pedig bizony ma már a vidéki városok drágaság szempontjából jóval meghaladják a fővárost, ugy ma már a vidéki ember kényszerül majd arra, hogy élelmezési szükségleteinek nagyrészét a fővárosból fedezze. E fölött a dolog fölött érdemes és lehet is elmélkedni. a nemzet vagyonosodásának a vidék volt a gyüjtő pontja. Most pedig ugy látszik, megszünnek azokká lenni. Szegényedik a vidék! A nagy drágaság teszi szegénynyé és megélhetési viszonyainak a tarthatatlan volta. Ha az egyes vidéki városok tengődnek, abból bizony legalábbis – uj adó lesz, attól pedig mentsen Isten. Mi a vidéket gazdagnak és bőségben akarjuk látni. (...) Bizony a kivándorlási vágyat is nagyban fokozná ez az elszegényesedés, mert hát a ki itt e hazában jó módhoz volt szokva, nem igen nélkülöz az azután már itthon. Hanem hallgat a kivándorlási ügynök szavára, s gyül aztán a kivándorlási statisztika, amitől a politikusok a fejük bubját vakarják és ami fölött nagy bölcsen ankéteznek. Hát ezek a politikusok se a fejfájáson törjék a fejüket, hanem keressék a bajnak inditó okát és meg fogják találni. Az egyik nagy bajra mi is rámutattunk: a vidéki városok rettenetes elszegényesedésére. A vidéknek nem szabad elszegényednie, mert ez az elszegényesedés beláthatatlan erkölcsi veszteséget jelentené, anyagi mellett. A vidéket meg kell menteni mindenáron attól a nyomoruságtól, mely a fővárosban már megvetette a fészkét és amelynek kétszeres terhét nyögi télen a társadalom. Ha valamit csinálnak azonban, kérjük, ne nevezze „mentő akciónak”, s már hangzatos czimmel beburkolt hivatali mindenegyébnek. Hanem igyekezzenek a dolgot érdemében meggátolni és azt fontosságához mérten – okosan kezelni. 

 Levelezés. 
Városunkban folyó hó 26-án délután 2 ½  órakor ismét tüzet jeleztek a vészharangok. T. Joó János urnak a hatvani külváros 3-ik negyedében lévő 684-ik számu háza, melyben vinczellérje lakott – s melynek padlásán egy 4 éves leányka, s 6 éves fiu pajkosságból tüzet raktak –, kigyuladván, csakhamar porrá égett, s hogy a tüz tovább nem terjedt néhány 7-ik és 8-ik osztályu tanulónak is köszönhető, kik a szomszéd utczából azonnal oda siettek, s a házamnál lévő több edény vizzel az égő házhoz legközelebb fekvő épületrészt öntözék, azonban minden buzgalmuk daczára is meggyulad már, miután a víz elfogyott, ha t. Petrovics Ferencz úr vezetése alatt a városi vizi fecskendő meg nem érkezik, ki is azonnal udvaromról, tőle kitelhető szorgalommal igyekezett azt oltalmazni. Ezután mindjárt megérkezett a katonai és Svarcz-féle fecskendő is, s igy mindamellett, hogy víz igen kevés volt, a tüzet szerencsésen eloltottuk. Semmi nagyobb kár nem történt, leszámitva, hogy valamelyik oltó rocskámat és a kupát jobbnak látta magával haza vinni, mint a tulajdonosnak átszolgáltatni. Meg kellene dicsérnem névszerint néhány egri polgárt, kik az oltásban tevékeny részt vettek, de minthogy nincs szerencsém őket ismerni, fogadják mindannyian hálás köszönetünket, ugy nem különben a Szász Weimar ezred és a honvédség áldozatkész magukviseletét, kiknek valamint törzs-, ugy egyéb tisztjei és közlegényei is, valamint az oltásban, ugy az örködésben tanusitott áldozatkész fáradhatatlan közremüködésükért fogadják hálás köszönetünket. Tóth Sándor 
Tallózta: Szilvás István