A vértanú ferencesek sorsa túlmutat a korukon, üzeni a gyöngyösi kiállítás

Hét ferences rendi vértanú életét bemutató időszaki kiállítás tekinthető meg ingyenesen szeptember 30-ig a Gyöngyösi Alsóvárosi Ferences Plébánián. Ferencz Beatrix, a Gyöngyösi Ferences Könyvtár munkatársa arról beszélt portálunknak a plébánián jártunkkor, hogy nagyon vészterhes időszakokat elevenít fel a tárlat: egyrészt, a nemzetiszocialista időszakban is üldözöttek lettek az egyházak, de a kommunista hatalomátvételt követően is. A vértanúk sorsa túlmutat a saját korukon.

– Senki sem választhatja meg azt a történelmi időszakot, ahová születik, de azt gondolom, ezek a vértanúk a példamutató magatartásukkal mércét állítanak elénk. Fontosnak tartottuk szólni róluk, hogy felnyíljon a szemünk, mi is a helyes út. Mindenképpen azt gondolom, hogy ők hősök voltak: Körösztös Krizosztom, Kovács Kristóf, Hajnal Zénó, Kiss Szaléz, Lukács Pelbárt, Kriszten Rafael, Károlyi Bernát boldoggá avatási szertartásához egy 16 ezer oldalas dokumentumot már feladtunk – kezdte Ferencz Beatrix.

A ferences könyvtár munkatársa azzal folytatta, hogy a kiállítás jelentős helyi vonatkozása, hogy Kiss Szalézt a gyöngyösi rendházból hurcolták el. 

– A rendház előtti Barátok terét határoló utcát 1990 után átnevezték Páter Kiss Szaléz utcává. Ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy sok gyöngyösi nem ismeri az életútját. Ezért nagy hangsúly helyezünk példamutató életének bemutatására. Őt a gyónási titkot nem felfedő testvérként tisztelték korábban is a ferences testvérek. Sok programot szervezünk vele kapcsolatban. A múlt szombaton vetítettek a városi moziban egy 1994-ben róla készült dokumentumfilmet. Az alkotásban a vele együtt meghurcolt akkori gyöngyösi fiatalok beszéltek erről a koncepciós perről. Kiss Szalézt 1946. húsvét vasárnapján hurcolták el a gyöngyösi rendházból. Az elsők között vonták koncepciós perbe. Embertelen kínzásnak vetették alá őt és a gyöngyösi fiatalokat, akiket azzal az alaptalan váddal illettek, hogy szovjet katonák meggyilkolásában vettek részt, fegyvereket rejtegettek, és Kiss Szaléz szent gyónáskor feloldozta őket a bűnök alól. Ez teljesen alaptalan vád volt. Először a gyöngyösi rendőrség épületébe hurcolták őket. Ott verőlegények fogadták Szaléz atyát és az úgynevezett szalézistákat, tehát azokat a gyöngyösi 14-16 éves diákokat, akiknek a lelki vezetője volt. A teljes zűrzavar időszaka volt ez közvetlenül 1945 után, a gyöngyösi bortól lerészegedett szovjet katonák mindenféle rémtetteivel. Olyan embertelen kínzásoknak vetették alá Kiss Szalézt és a diákokat, hogy mindent aláírtak. Utána a hírhedt budapesti Andrássy út 60-ba kerültek, majd gyors szakaszban szovjet katonai hadbíróság ítélte el őket. A vádlottak nem beszéltek oroszul, a bíróság pedig nem értett magyarul. Az ítéleteket is mutogatással jelezték. Ezt az akkori gyöngyösiek fiataloknak köszönhetően tudjuk. Kiss Szaléz halálos ítéletét 1946. december 10-én hoztak meg, és Sopronkőhidán hajtottak végre – részletezte Ferencz Beatrix.

A könyvtár munkatársa érdekességként azt is elmondta, hogy a ferences rendtartomány 1926-ban kínai missziót alapított, Kiss Szaléz is jelentkezett oda. 

– Vékony, beteges testalkata miatt végül oda nem irányították. Amerikai misszóban viszont részt vett több éven át, de ott nem találta a helyét. Az utolsó Európába induló óceánjárók egyikével 1942-ben visszajött a háború sújtotta kontinensre. Honvágya és tettvágya hajtotta vissza. A lelki naplójában is olvashatjuk azonban, hogy tudta, vértanúhalált halni jön vissza Magyarországra. Tudnunk kell róla, hogy alelnöke volt a helyi kisgazdapártnek, amely nagy riválisa volt a kommunista pártnak. Gyöngyösi fiatalok lelki vezetője, s emellett kiváló hitszónok is volt, mint a ferences testvérek egyébként is. Ezért vált elsődleges célpontjává az 1948-as hatalomátvétel előtt a kommunistáknak. Egyszerűen likvidálni akarták. A gyöngyösi fiatalok is nagyon súlyos ítéleteket kaptak, valójában azt se tudjuk, hogy miért. Néhányukat golyó általi halálra ítélték. Azóta is ismeretlen ezeknek a fiataloknak és Kiss Szaléznak a sírhelye. A többi gyöngyösi diákot 6-10 év internálótáborral büntették – összegezte Ferencz Beatrix.

A szintén a vértanú kiállításon megismerhető Lukács Pelbárt az újhatvani vasutas lakosság lelki vezetője volt. Onnan is elűzték a ferenceseket, sajnos abba a rendházba nem tudtak visszaköltözni, mesélte Ferencz Beatrix. Lukács Pelbártot is bevádolták, és érdekes módon összevonták a perét Kiss Szalézéval. Az akkori hatalmi átrendeződésnek megfelelően egyértelmű egyházüldözés folyt a megyében, annak lett ő is az áldozata. Ő aztán nem úgy végezte, mint Kiss Szaléz, mert végül hosszú internálótáborra ítélték a Szovjetunióban, tette hozzá Ferencz Beatrix.

Varga Kamill testvér, a Gyöngyösi Alsóvárosi Ferences Plébánia káplánja arról beszélt portálunknak, hogy a ferences vértanúk élete és magatartása mit üzen a kiállítás látogatójának az értékválsággal küzdő világunkban.

– Minden korban a vértanúság eszméje egy tanúságtétel Krisztus mellett, az ő evangéliuma, hite, tanítása mellett. Nyilván, ő maga volt az, aki először az életét áldozta azért, amit tanított – azt meg is pecsételte életével. A történelem folyamán mindig voltak követői, akik törekedtek az evangéliumot megvalósítani. Ezt annyira fontosnak tartották, hogy akár az életüket is áldozták érte. Mai korunkban gyakran azt láthatjuk a világban, hogy mindenki csapódik különböző értékekhez. Ott kitart valameddig, s ha nem tetszik, továbbáll. Az is megfigyelhető, hogy az itt-ott hallottakból azt, ami tetszik, beépítik az életükbe az emberek. Hajlamosak arra, hogy úgy döntsenek: a katolikus egyházból ez tetszik, az evangéliumból az, a távol-keleti filozófiákból amaz, és így tovább, de ebből elköteleződés vagy lesz, vagy nem. A vértanúk példaképek számunkra az elköteleződésben egy adott, nagyon fontos érték mellett, amelyet annyira jelentősnek gondoltak, hogy az életüket is feláldozták érte. Tanúságot tettek róla egész életükben nemcsak szavaikkal, de a halálukkal is. Természetesen az evangélium és a Jézus Krisztus iránti elköteleződés nem kívánja, hogy mindenki vértanú legyen. Azt azonban tudni kell, hogy félig – egy kicsit ez tetszik, egy kicsit az – senki sem lehet Krisztus tanítványa. Egy sportoló, ha csak ímmel-ámmal edz, vagy egy zenész, ha csak hébe-hóba gyakorol, sosem éri el a célját. Mindkettő egy hivatás, az eredmény elérése ott is teljes elköteleződést kíván. Erre van szükség, ha valamire jutni akarunk a választott hivatásunkban – foglalta össze Varga Kamill.