Díszpolgári címet adtak át, szobrot avattak Sirokban

Sirokban vasárnap délelőtt kezdődött az ünnepi szentmise a katolikus templomban, ahol a szertartást követően újra felszentelték a nemrégiben felújított Nepomuki Szent János szobrot. Tuza Gábor polgármester ünnepi köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy állam alapítónk, Szent István és az őt követők évszázadokon keresztül küzdöttek, harcoltak, ellenálltak a hódítóknak, a magyarságot megsemmisíteni akaróknak azért, hogy most mi itt lehessünk, hogy ezt a talpalatnyi földet Magyarországként tudjuk átadni utódainknak. Kötelességünk, hogy mi is megtegyük, amit a haza kíván, amit a magyar nemzet fennmaradása megkövetel. Nekünk nem karddal, buzogánnyal, de kemény munkával az emberi élet védelmével, a gyermekeink normális életre, becsületre, hazaszeretetre való nevelésével kell ezt tennünk.

Ezt követően Szél Anikó és Ivády Erika színművészek adtak műsort, majd posztumusz Sirokért kitüntető címet adtak át Kislégi Nagy Lászlónak, aki 1953-tól teljesített szolgálatot Sirokban a plébánián. Munkássága előtt tisztelegve emlékszobát is avattak a volt parókia épületében, amely most turisztikiai központként szolgál. Kislégi Nagy László plébánosként rengeteg tett a községért. A legnehezebb időszakban is fenntartotta Sirokban a hitélet lángját és megőrizte, sőt gyarapította az egyházi vagyont. Nevéhez fűződik a siroki templom, felújítása, rendbetétele volt 1958-ban, új harang öntésének megszervezése, amelyet 1960-ban az érsek szentelt fel.  Új parókiát, s kántorszolgálati lakást is építetett. 1984-ben a II. világháborúban elesett minden siroki áldozatnak emléktáblát állítatott. Aranymiséjét 1984-ben tartották 50 éves plébánosi szolgálatáért. 

Dr. Artner Oszkárné nagybátyjáról feljegyezte, hogy 1911. június 19. -én született egy nyolcgyermekes egri család ötödik gyermekeként. Egész életében pap szeretett volna lenni, vagy katona. Nagyszerű műszaki érzékkel és széleskörű természettudományos ismeretekkel rendelkezett, de a Jóisten hívása erősebb lehetett mindkettőnél, mert a ciszter gimnázium elvégzése után kispapnak jelentkezett az egri szemináriumba.

Papi életének állomásai: Jászdózsa, Jászfényszau, Kenderes, Pusztagyenda, Csány, Balmazújváros, Besenyszög, Törökszentmiklós, Tiszafüred, Diósgyőr-Vasgyár, (innen került tábori lelkészként a Don-kanyarba), 1950-től Egercsehi, majd 1953-tól Sirok község plébánosa volt.

1991-ben, 80 éves korában, megromlott látása és egészségi állapota miatt, a nyíregyházi papi otthon lakója lett, 1998. szeptember 30-án bekövetkezett haláláig.

Szép, de nehéz életének említésre méltó eseménye volt, hogy amikor 1984-ben az aranymiséjére készült - talán elsőként az országban - olyan márvány emléktáblát helyeztetett el a siroki katolikus templom falán, melyen emléket állított a II. világháború minden siroki áldozatának – felekezeti hovatartozás nélkül – így a községből elhurcolt zsidó családoknak is.

Életének egyik legnehezebb időszaka volt az 1942-1943-as év, amikor tábori lelkész főhadnagyként a Don-kanyarban szolgált, ahol a visszavonulásnál 250 embert tudott maga köré gyűjteni és hazasegíteni a szinte biztos halálból. Ezért később megkapta a Tűzkereszt II. és a Signum Laudis kitüntetést.

A cím átadását követően szegték meg az új kenyeret.