Hollax

Manapság nem divat helyesen írni. Fogalmazhatnék úgy is, divat helytelenül írni. Aki kicsit is igényes a helyesírására, nyelvtannácinak bélyegzik. Legalapvetőbb a vesszőhiba, ami talán fel sem tűnik addig, amíg nem kell többször elolvasni a mondatot ahhoz, hogy megértsük, mit akar jelenteni. A klasszikus példát mind ismerjük a királynéról és a megöléséről, mégsem tanulunk belőle. Aztán vannak azok a hibák, amelyek az sms-korszakból származnak, amikor bizonyos karakterszámba kellett sűríteni a mondanivalót, ha nem akartuk két vagy több sms árát kifizetni. Itt kezdődtek a rövidítések, amelyeket az aktívan sms-ezők ismertek ugyan, de akik csak telefonálásra használták a mobilt, bajba jutottak a rejtjeles szövegekkel. 

Azóta a helyzet eszkalálódott. Az egyeztetési hibákat, a „mien”-t és a „muszály”-t már megszoktam szinte, csak legbelül érzek némi kellemetlenséget, amikor látom, de a minap komoly értelmezési gondokba ütköztem. Facebookon hirdetek több dolgot, egyikre érkezett a szokásos sablon szöveg: „Ez még megvan?”. Aztán jött a kérdés: „Hollax?” „Kábel?” Van hozzá egy kábelem, de hollaxkábelről nem hallottam, igaz, nem vagyok műszaki zseni. Lázasan keresgélni kezdtem a Google-ban, hogy mi az a hollax, ha már ilyen fontos neki. Amikor a kereső cégeket, divattal foglalkozó oldalakat dobott ki, gyanússá vált a dolog. Végül rájöttem, hogy az illetőt csupán a lakhelyem földrajzi elhelyezkedése érdekli. Hol laksz? 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)