Nem oda

Vajon töprengett-e már más is élete utolsó harmadában azon, hogy miért nem oda, valahová máshová született? Gyerekként szaladgálni a homokban a floridai partokon Miami közelében, kamaszodva táskarádiót szorítani fülünkhöz a Time Square-en, sílécet csatolni ifjú egyetemistaként a svájci Alpokban, az Eiffel-torony éttermében lagzit tartani, miután örök hűséget fogadtunk francia asszonykánknak, jobb lett volna-e? Ám, ha csak itthon, Magyarországon nézzük a lehetőségeket, itt is akadnak másholok. Születhettünk volna a főváros valamelyik gazdagabb budai kerületébe – de legalább valamelyik megyeszékhelyre –, járhattunk volna elitebb középiskolába, s ha tehetségünk van, nagyobb az esély is olyan környezetben, ahol a zászló nekünk áll. 
Helyette ott volt a falusi életkezdés, tapasztott földes lakásban, pottyantós vécével a baromfiudvar szélén. Ott voltak az ökrök az istállóban, amivel édesapámnak meg kellett teremtenie a mindennapi megélhetés feltételeit. Fuvarozni a követ a közelben épülő Bervába, szántani, vetni a pár hold földet, ami a kisparasztoknak dukált. Gyerekként segíteni kellett a kukoricás kapálásában, a csordából olykor elkószáló tehenünket megkeresni, pedig a focizást kellett abbahagyni miatta. Ami pedig a táskarádiót illeti: az áramot épp, hogy bevezették a faluban, s nem sokkal később tudták megvenni szüleim a három állomást – Bartók, Kossuth, Petőfi – fogni képes néprádiót. Szó se róla, ebből a közegből, mérhetetlenül kisebb eséllyel is messzire lehetett jutni. Olyan messzire, hogy azt már csak elrontani lehetett. 
Ott van persze a másik vonatkozása is a „nem odá”-nak: születhettünk volna Afrikába csontsovány felfújódott hasú gyereknek, Ázsiába, az afganisztáni hegyekbe, hogy ott tálibok legyünk, a Gangesz partjára valamelyik alacsony kasztban eltölteni a gyerekkort. Vietnámiként háborúzni északiként a déliekkel és fordítva, nem utolsósorban pedig az amerikaiakkal. Ilyen furcsa világ ez, s hozzá tartozik az is, hogy azokon a helyeken is megoldják valahogy az emberi létet, ahol még az életben maradás is nehéz. Születünk, felnövünk, meghalunk, a másholról való ábrándozásnak pedig nincsen értelme. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)