Segítség

A minap úton voltunk a párommal, munka után mentünk megnézni egy garázst. Fél öt körül járt az idő, elég sokan voltak az utcákon Egerben. 
Ahogy befordultunk oda, ahová mennünk kellett, láttuk, hogy a szembe sávban két autó elakadásjelzővel áll, mögöttük pedig állt a többi kocsi. Első ránézésre azt hittük, hogy koccanás történt, figyeltük, van-e nagyobb probléma. Elhaladtunk mellettük, de nem láttuk ütközésnek a jelét. Pár méterrel odébb megálltunk a parkolóban. Visszanézve láttuk, hogy az egyik gépkocsi még mindig ott áll villogva, az utasok körülötte, a többi autós azonban sorra kerüli ki őket. 
Nem kellett sokat gondolkodnunk, a partneremmel kiszálltunk a kocsiból és elindultunk feléjük. Odaérve kérdeztük, mi történt, tudunk-e esetleg segíteni. Egy anyuka és két idősebb gyereke voltak az utasok, akik rögtön elmondták a gondjukat. 
A társam és az utas fiú vizsgálták az autót, én pedig beszélgettem az édesanyával és a lányával a járdán. Kis idő elteltével, mikor már kicsit megnyugodtak a pórul jártak, a mama odafordult hozzám: „Még meg sem köszöntem, hogy itt vagytok. Nem sok ember áll már meg azért, hogy segítsen a másikon. Köszönöm.” Valóban senki más nem állt meg segíteni nekik. Elmosolyodtam és mondtam, hogy ez természetes, ha lehetőségünk van, igyekszünk segíteni másoknak, szükség esetén eddig nekünk is megállt legalább egy ember segíteni. 
A karma már csak ilyen: jót teszel, hogy jót kapj vissza. 
 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)