Tánc

Sosem értettem meg a tánc jelentőségét. Mi a jó abban, ha egy, kettő vagy több ember tetszőleges helyen, mondjuk egy hodály közepén, természetellenes mozdulatokkal vonaglik? – töprengtem, ám sosem kaptam meg a választ. Nyilván, ha megkapom, simán leálltam volna érvelni saját igazam mellett, és jó szokásom szerint aligha engedtem volna, hogy meggyőzzenek. 

Azt azonban ma már nem tagadom, hogy ifjúkoromban nagy ritkán belemélyültem önmagam ez irányú gondolataiba, s toleráns módon elismertem, hogy azért a lassúzás megfelelő partnerrel kivételt jelenthet. Mert annak legalább van értelme, ha egy ellenkező nemű lénnyel intim közelségbe kerülünk. Jólesik, és ez a lényeg; hogy közben milyen komikus mozdulatokat végzünk, sokadlagos szempont, mivel a cél ez esetben is szentesíti az eszközt. Az eszköz a tánc, ugye, a célt pedig legfeljebb azoknak kell magyarázni, akiknek elég, ha a saját örömükre hoppszáznak. 

Miután lelki békém érdekében rátaláltam a saját magammal kötendő kompromisszumra, már csak az elszánás hiányzott, hogy magam is parkettre lépjek. A legfőbb akadályt a kompetenciahiány jelentette, ami közelebb vitt a nevetségessé válástól való félelmemhez. Nem számított, hogy a nálam is sokkal bénábbak oly magabiztossággal vezették partnerüket, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna; úgy hiszem, leginkább önmagam előtt nem szerettem volna szégyenletessé válni. Aztán persze sitty-sutty, elmúlt a fiatalság, s ezzel együtt a tánctól való ódzkodás is. 

Nem okozott törést, hiszen okafogyottá vált, miután más terepre költözött a hódítás-hadművelet. Mondhatnám, hogy intellektuális fejlődéstörténet tanúi lehettünk, de messze járnánk az igazságtól, hiszen a magyarázat igencsak nehezen védhető eufemizmusa lenne az önkritikán alapuló valóságnak. Az viszont tény, hogy manapság már elvi szinten sem merül fel bennem rángatózásom „tánc” címkével nemesíteni próbált közszemlére tétele. 
Különben is, akik számítanak, rég nem erőltetik a dolgot, mert – nagyon helyesen – elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Akik pedig nem fizetnek a zenéért, ne mondják már meg, mi legyen a talpalávaló. Remélem, nem értettek félre.