Ezüst dió

Két kattintás a neten és mindenki megtudhatja, hogy az advent a karácsony előtti negyedik vasárnappal, Szent András apostol napjához – november 30. – legközelebb eső vasárnappal veszi kezdetét, és karácsonyig tart. A latin adventus Domini, vagyis az úr eljövetele kifejezésből a szó eredete, s ma négy adventi vasárnapot jelent. Az idei advent de­cember 3-án kezdődik, s így a legrövidebb. Nem jó ez a rövidség a kereskedőknek persze, ezért egyáltalán nem a véletlen műve, hogy az első adventi vasárnapot megelőzve egy héttel korábban nyitották meg a vásárokat. 

Ennél a pontnál elővehetjük idősödő, s gyakran bezzegelő énünket: a mi gyerekkorunkban még a Jézuska hozta – nem drága ajándékcsomagokkal gazdagítva persze – a gyertyákkal, ezüstszínűre festett dióval, piros almával díszített karácsonyfát. Körbeálltuk, elénekeltük a Mennyből az angyalt az éjféli miséről jövet. Kint hó esett nagy pelyhekben, s minden házból áradt az ünnepi fény. 

Leszögezem, nem a nosztalgikus visszaemlékezéssel lehet a baj, s nem is azzal, hogy az idő megszépíti még a rútat is. A probléma akkor kezdődik, ha úgy gondoljuk, hogy az a karácsony igazi volt, s nem az viszont, amikor az ünnep fényét az ajándékok minél nagyobb értékének egységében mérik. Amiatt még, hogy bennünket zavarnak a Black Fridayok, idegesítenek a „mit vegyünk, de azonnal” reklámfolyamok, az új generációk karácsonya ugyanolyan meghitt – s ötven év múlva nosztalgia tárgya – lehet, mint a miénk volt. Úgyhogy: hajrá árusok!