Nem marhaság: egyre hosszabb a legeltetési időszak a Bükki Nemzeti Park szerint

A téli legeltetés hagyományosan csak a rideg tartású legelő állatok esetében volt jellemző, az utóbbi évtizedek enyhe téli időjárásának köszönhetően azonban a legeltetési időszak egyre inkább kitolódik, átalakul, számolt be róla közösségi oldalán a BNPI. 

– A Natura 2000 gyepterületeken a késő őszi, a téli és a kora tavaszi időszakban, október 31. és április 23. között a legeltetés a természetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött. Ennek oka, hogy a gyep termő- és regenerációs képessége ebben az időszakban lecsökken, ezért fokozódik a túllegeltetés veszélye, továbbá a csapadékosabb időszakokban a taposási kár is nagyobb. A téli legeltetést kellő körültekintéssel és odafigyeléssel lehet csak végezni, viszont ha minden követelmény teljesül, nem csak a gyep, hanem a gazda és az állat is jól jár – részletezték. 

A BNPI honlapján részletes marha-legeltetési kisokost tettek közzé. 

Kiemelték, hogy a védett természeti területeken történő legeltetés egész évben engedélyköteles. A Natura 2000 területeken pedig, a téli legeltetéshez a területileg illetékes vármegyei kormányhivatalhoz tartozó, természetvédelmi hatóság előzetes, írásbeli engedélye szükséges.

– Napjainkban az éghajlatváltozás eredményeképp, a korábban rendszerint április végétől szeptember végéig tartó legeltetési időszak egyre inkább kitolódik a téli időszakra. Emellett az is megfigyelhető a klímaváltozás következtében – különösen a síkvidéki gyepek esetében – hogy a nyári legeltetési időszak, a gyepek korai kiégése miatt, lerövidül. Éppen ezért már egyáltalán nem ritka, hogy vannak gazdák, akik novemberben, decemberben, vagy akár januárban is kihajtják állataikat a gyepekre. Azonban fontos odafigyelni arra, hogy ne legyenek kint az állatok egész évben a legelőn, még abban az esetben sem, ha az időjárás ezt lehetővé tenné. Ugyanis a növényzetnek mindenképpen szüksége van a regenerálódásra – részletezték. 

Mint ahogy a BNPI írja, az utóbbi időben egyre gyakoribb, hogy sokan azokat a területeket legeltetik a téli időszakban, amelyeket az év más időszakában nem kezelnek. Természetvédelmi szempontból ez előnyös, hiszen megtisztul a gyep az avas fűtől, a gazdák számára pedig fontos, hogy év közben ennyivel is kevesebb takarmányt kell bekészíteniük télre.

A téli legeltetés esetében érdemes szót ejteni a túllegeltetésről is, ugyanis túllegeltetést nemcsak túl sok legelő állat okozhat, hanem a legeltetési periódusok figyelmen kívül hagyása is. Ha túl korán kezdenek legeltetni, vagy túl sokáig hagyják kint az állatokat, vagy rosszabb esetben egész évben ott tartják, akkor ezek mind-mind hozzájárulnak azokhoz a folyamatokhoz, amelyek károsak és veszélyesek a gyepek fenntarthatóságára. Emellett a túllegeltetés a rajta tartott állatállománynak sem kedvez, mert megfelelő mennyiségű táplálék hiányában, kondícióromláshoz vezet. Így a gazdálkodónak saját érdeke is, hogy megfelelő legeltetési sűrűségben, megfelelő pihentetési időszakok betartásával hasznosítsa a területét, olvasható a nemzeti park honlapján, ahol további hasznos információ is megtalálható a legeltetéssel kapcsolatban. 

Szavaikból az is kiderül, a téli legeltetés, főleg a nedves talajokon nagymértékű gyepkárosodást okozhat, a rajta járatott jószágok taposásából adódóan. Ennek következtében egyrészt a gyepek így nem tudnak regenerálódni, ezért állateltartó képességük és tápanyagtartalmuk is romlik. Másrészt, jelentős negatív következményt jelent a hegy- és dombvidéki területeken a talajerózió.

– Azt is fontos szem előtt tartani, hogy bár a téli legeltetéssel takarmányt lehet megtakarítani, viszont a jószágok szempontjából is jóval több figyelmet és munkát igényel, mint a nyári legeltetés. Ilyenkor a környezet sokkal szeszélyesebb és hidegebb, így fokozottabban kell figyelni az állomány kondícióját, mivel ez az az időszak, amikor nem szabad romlania. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a télen legeltetett gyepek következő évi fűhozama csökkenhet a fokozottabb igénybevétel miatt – jegyezték meg.

(Főoldali képünk forrása: bnpi.hu)