Porról le!

Szegény szalai ember panasza. Az értekezésnek ezt a címet is adhattam volna, ha ennyi karakter elférne a címsorban. 

A történet Egernek a Szala névvel illetett, döntően Verőszala és Árnyékszala utcákból álló városrészéhez kapcsolódik. Az árnyékszalai lakók úgy vélik: ég és föld. Szerintük a verőszalai – annak is a városszéli – részen élők minden baj forrásai, s van egy képzeletbeli vonal, amin ha átlép valaki, máris a bűn tanyáján teszi meg a további útját. Pszichiátriai osztályon játszódott le az a jelenet, amelyben egy jól szituált anyuka őrjöngött a személyzet füle hallatára, hogy kimegy és felrobbantja az egész Szalát. Eredt a nő kifakadása abból, hogy a még fiatalkorú lánya – szerinte – az onnan származó szerektől lett a drog rabja. S akkor lássuk szegény szalai ember panaszát! Azzal hívta fel munkatársunkat egy idős asszony, hogy taxit szeretett volna rendelni az „esztékába” való bejutás érdekében. Nappal ment volna, a Szala elejéről, de a diszpécser közölte: a Szalába nem megy kocsi. 

A leírtak jelzik: nem csak a több lakossági tiltakozáson túl lévő Kerecsenden vannak gondok a pszichoaktív anyagok terjedése miatt. Azt nem gondolom, hogy a megoldás egy jól előkészített rendőrségi lerohanásban, recski polgármester által kitűzött nyomravezetői jutalomban vagy magánrobbantásos eljárásban rejlik. A képlet ezerszer bonyolultabb. A kulcs ott lehet elrejtve, ahol a drogra kapó ember felnő.