Szimbólumok

A minap kiderült, mely napokon jönnek a gyerekek az unokáinkkal látogatóba az ünnepek idején. A feleségem máris tervezgetni kezdte a karácsonyi vacsorát, és amikor a töltött káposztánál tartott, eszembe jutott egy régi, hangulatos történet. 

Az akkori munkahelyem ajándékboltjában egy Belgiumból érkezett turista nézegette gondterhelt arccal a pólókat. Meglepően jó magyarsággal elmesélte, hogy az egri származású feleségével jöttek a rokonokhoz karácsonyra. Áradozott az anyósa töltött káposztájáról, és a biztonság kedvéért egy számmal nagyobb méretet vett a ruhából. Restelkedve bevallotta, hogy a magyar koszttól mindig öt-hat kiló plusszal tér vissza hazájába a jó tíznapos vendégeskedés után. 

Nosza, jórészt magyarul, s részben angolul sorra vettük a magyar karácsonyi asztal többi fogását is. A Belgiumból érkezett vendégünk tudta, hogy azért eszünk halat, mert a megkeresztelt ember szimbóluma, másrészt a magyar hagyományokban a halpénz, a halpikkely gazdagságot jelent a következő esztendőre. A neje már azt is elmesélte neki, fontos része az ünnepi étkezésnek a bab, a lencse, a mák, a dió, a mazsola. A töltött ételek, mint a káposzta és a bejgli is a következő esztendő jó termését, a termékeny állatokat, a teli csűröket hivatottak biztosítani. A legjobban az tetszett neki, hogy szenteste a családfő annyi cikkelyre vágja az almát, ahány családtag van, majd együtt megeszik, hogy az év során bármi történik is, összetartsanak. 

Én cserébe elmeséltem neki, hogy a feleségem szombatonként mindig készít valamilyen süteményt, amivel a hétvégi ebédet három fogásossá turbózza fel. Egyébként nem vagyok falánk típus, de a sütőből kivett friss, meleg édességnek sosem tudtam ellenállni. Ennek persze rendszeresen az a következménye, hogy idejekorán elfogy a desszert, van úgy, hogy alig jut vasárnapra. Ilyenkor azzal szoktam mentegetni a mohóságomat, hogy már megint „kistepsi-ízűre” sikeredett a sütemény. Karácsonykor viszont együtt van az egész család, több adagban többféle finomság készül. Azok mind „nagytepsi-ízűek”. 

A fiatalember hatalmasat nevetett, amikor megértette a szójátékot, s az akkor rá még bő pólóval intve azzal búcsúzott, amit mindnyájunknak kívánhatunk: együnk finomságokat azért is, hogy jólétben, elégedettségben és összetartásban éljünk.

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock)