Anya hív

Az élet ismétli önmagát, tűnődtem el újra a hétvégi családi összejövetelen. Alig négy éve, hogy a nagyobb unokám a szőnyegen ült, apró ujjaival forgatta építőkockáit, láthatóan teljesen lekötötte, mert izgalmas játék. Váratlanul felpillantott, félredobta játékát, a fotelbe kapaszkodva felállt, és körbekémlelt. – Anyanya – ismételgette babanyelven, ami annyit tesz: Anya hol lehet? 
Tavaly kilenc hónapon át újabb és újabb információkkal látott el arról, hogy lesz egy öcsikéje. Már nem emlékszem, virágot, esetleg kiselefántot igyekeztünk gyurmából megformázni, amikor először, csak úgy két szó közé rejtve megsúgta a hírt, hogy az öcsi anya pocakjában van. 
A hétvégén már öcsi is ott ült a szőnyegen, apró ujjaival forgatta kedvenc kisautóját, láthatóan teljesen lekötötte, mert izgalmas játék. Aztán váratlanul felpillantott, félredobta játékát, nővére ágyába kapaszkodva felállt, és körbekémlelt. – Anyanya... Mert anya nélkül üres a szoba. Az egész világ. Anya az alfa és az ómega. Anya sosem okoz csalódást, mindig jön, ha hívja. Ha csak gondol rá. Anya a gondolatokat is ismeri. 
A pénztár előtti sorban állásban, a buszon zötykölődésben, a már félig rakottan is nehéz bevásárlókosár cipelésében nincs semmi izgalmas. Csak a nagymamakorú asszonyok lépten-nyomon hallott beszélgetésrészletei azok. – A gyerekek messze laknak, nem tudnak jönni... Kinn vannak Németországban, nem is jönnek haza... Én már nem megyek ki oda, nekem ez az otthonom... Küldtek okostelefont, azon láthatom őket... Az a fontos, hogy nekik jó legyen... 
A megélhetés régóta nem jön házhoz. Gyakran órákat kell ingázni érte. A messzi idegenben dolgozni sem bűn. A bűn az, ha csak a saját életünk köti le a figyelmünket. Ha időről időre nem dobunk félre mindent, hogy körbekémleljünk, hol lehet anya? Már elfelejtettük, hogy nélküle üres volt a szoba? Az egész világ? Akkor anya volt az alfa és az ómega. És anya sosem okozott csalódást. Akkor se, ha csak gondoltunk rá. Mert anya a gondolatainkat is ismerte. 
Vajon félre tudjuk-e még dobni életünk építőkockáit, amikor Anyanya hív bennünket, szavak nélkül, az üres szobában fáradt kezével a fotelbe kapaszkodva. Nemcsak anyák napján vagy most, húsvétra, de minden nap. 
 

Anya életünk minden napján hív bennünket

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)