Az abasári leletek között fél évezredes könyvmaradványokat is vizsgálnak

Portálunkon már írtunk arról, hogy zajlik az abasári Bolt-tetőn 2020 őszén kezdődött, Aba Sámuel királyi központját feltárni, illetve az uralkodó sírját megtalálni hivatott ásatás eddig feltárt, mintegy 1800 négyzetméteres lelőhelyrészének teljes körű tudományos feldolgozása a Magyarságkutató Intézet (MKI) szakemberei által. Ringer István, az MKI Régészeti Kutatóközpont tudományos munkatársa hétfőn arról számolt be az intézet weboldalán, hogy az abasári lelőhelyen részlegesen feltárt bencés monostor leletanyagának figyelemreméltó csoportját középkori könyvveretek alkotják. A leletcsoport csak a terepi dokumentáció részletes feldolgozását követően értékelhető majd átfogóan, ám néhány példány önmagában is alkalmasnak tűnik egy rövid bemutatásra, tette hozzá a szakember.

– A könyvek készítéséhez használt eszközök, anyagok és technikák kutatásával foglalkozó, a „könyv régészetének” is nevezett kodikológiának hosszú nemzetközi kutatástörténete van, s az utóbbi évtizedekben a magyar középkori régészet hagyományosan magas színvonalú anyagközlő-feldolgozó iskolája is alapos munkákban értékelte az elsősorban egyházi épületek – templomok, kolostorok –, kisebb számban városok, várak feltárásai során előkerülő könyvveretek különféle csoportjait. A középkori könyvkultúra változásairól, a tűzvészekben és az ezektől általában nem független háborúkban sokszor teljesen elpusztult hazai kolostori könyvárak jellegéről és összetételéről, valamint a kereskedelmi kapcsolatokról egyaránt információt hordozó könyvveretek – elsősorban kisebb méretű, öntött gombok formájában – már a román kori könyvkötéseken is előfordultak, ám tömegesen csak a könyvnyomtatás széles körű elterjedését követően, 1470 után jelentek meg a könyvkötők műhelyeiben. Gutenberg kulturális forradalmát – mely a kolostori könyvtárak állományának robbanásszerű gyarapodását eredményezte – csaknem azonnal egy kisebb „ipari forradalom” is követte Európa városi fémmegmunkáló műhelyeiben: a korábban egyedi gyártással előállított, darabonként megmunkált vereteket hirtelen felváltották a sárgaréz, vagy bronz lemezből préselőminták segítségével tömeges szériákban előállított példányok, s a közvetlenül a kötés peremére, általában a könyv hosszanti oldalára szegecselhető kapcsok. A könyvfedél négy sarkára és közepére kerülő könyvveretek az esztétikai szempontok mellett elsősorban funkcionális feladatot láttak el, hiszen a jellemzően fekve tárolt könyvek súrlódással járó mozgatása során védték a továbbra is fáradságos munkával, sokszor egyedi díszítéssel ellátott vaknyomásos bőrkötést. Közkeletű vélemény, hogy a könyvveretek ideje akkor áldozott le, mikor a könyvtárakban áttértek a kötetek állított pozícióban történő tárolására – magyarázza Ringer István. 

A tudományos munkatárs rámutat arra, hogy a középkori Európa egyik legjelentősebb fémműves központjának a délnémet Nürnberg számított. 

– A középkori Németország ékszerdobozának is nevezett város saját színesfémtermelésre épülő kézművesiparához hatalmas kereskedelmi körzet is csatlakozott, s így az ott készített könyvveretek széles földrajzi területen szóródó árucikké váltak. A hazai kutatásban így teljes joggal terjed el a könyvveretek csoportjára alkalmazott „nürnbergi típusú” kifejezés. Bár élhetünk a gyanúperrel, hogy más német fémműves központokban is készülhettek hasonló könyvveretek, s ezeknek akár német előképek alapján megvalósuló helyi „utángyártása”, másolása is elképzelhető, a nagyobb sorozatokon végzett anyagvizsgálatok hiányában ez a kérdés teljes részletességgel ma még nem dönthető el. Az mindenesetre tény, hogy a „nürnbergi” jellegű könyvveretek példányai jellegzetes stílusjegyeket mutatnak, s ezzel el is érkeztünk az Abasáron előkerült tárgyak rövid bemutatásához – részletezi Ringer István.

A szóban forgó sarokveret, középveret és kapocs az abasári bencés kolostor udvaráról látott napvilágot, egy vastag pusztulási rétegből, folytatja a szakember. 

– A kolostor pontosabb pusztulástörténete és az ottani szerzetesi közösség végleges felbomlása ma még a történeti kutatás számára is részben nyitott kérdéseket jelent – amelyhez az elvégzendő forráskutatásokon túl a terepi munkák szükségszerű feldolgozása után kerülhetünk majd közelebb –, ám a könyvveretek tipológiai alapon történő keltezése ezek nélkül is nagy biztonsággal elvégezhető. A sajnos csak töredékesen megőrződött, eredetileg deltoidformájú, kivágott sárgaréz lemezre préseléssel elkészített, utóbb kalapálással domborított, áttört lapú sarokveret fő díszítőmotívuma a három ágra bomló akantuszlevél, valamint a sarkon lévő gomb – a könyvek mozgatását elősegítő úgynevezett csúszó- vagy koptatógomb – oldalain felfedezhető virágmotívumok. A kompozíciót rovátkolt sáv keretezi, a sarokveret szélén a szegecsekkel történő rögzítéshez szükséges lyukak láthatók. Stílusát tekintve nagy hasonlóságot mutat a fentebb leírt tárgyhoz a szintén erősen sérült, eredetileg szabályos módon áttört, négyzetes középveret, amelyen a középen elhelyezkedő gombtól a sarkok irányába nyílnak a háromágú akantuszlevelek. A középveret egyetlen, épségben megőrződött sarkán szerencsés módon a rögzítést szolgáló apró rézszegecs is megfigyelhető. A két veret társaságában került elő az a rovátkolt szélű, sima mezejű könyvkapocs, ahol mindhárom rögzítést szolgáló rézszegecs megőrződött.  Bár a két veret és a könyvkapocs egyazon könyvhöz való tartozását lehetetlen igazolni, az együttes előkerülés és a stílushasonlóság okán ez akár könnyen elképzelhető – fogalmaz Ringer István.

Az MKI Régészeti Kutatóközpont tudományos munkatársa szerint a fent leírt könyvveretek tömeges magyarországi előfordulását számos példa bizonyítja, készítésük a stílusvizsgálatok és a jól keltezhető analógiák alapján a 15. század végére, a 16. század elejére tehető. Az abasári kolostor könyvtáráról a teljes pusztulás miatt semmilyen képünk sincsen, az előkerült és részletes feldolgozásra váró könyvveretek – melyeket a remélt további feltárások során jó eséllyel további példányok egészítenek majd ki – legalábbis némiképp közelebb vihetnek majd minket ehhez a kérdéshez, teszi hozzá Ringer István.