Ötvenöt éve léptek először színpadra a siroki színjátszók

Jubileumot ünnepeltek a siroki gyermekszínjátszók. Immár 55 éve koptatják a színpadot és aratnak sikert sikerre halmozva. 

Teljesítményükről, elismeréseikről rendre beszámoltunk portálunkon az elmúlt években. A több évtizedes múltra visszatekintő csoportok egymást váltva rengeteg rangos díjat zsebeltek be. Köszönhető ez a remek felkészítő tanároknak, akik mindig hálás missziónak tekintették a gyermekszínjátszást. Így van ez ma is. Az Országh Kristóf Általános Iskolában flashmobbal, tánccal, rögtönzött előadásokkal és komplett színdarabbal ünnepelték a színjátszó kör több, mint fél évszázaddal ezelőtti megalakulását. 

A kezdetekről talán annyit, hogy 1969-ben Borics József fiatal tanárként, hét tanítványa bevonásával tette le a gyermekszínjátszás alapjait Sirokban. Az azóta folyamatosan működő csoportok – egyedülállóként az országban – rendszeresen vesznek részt különböző fesztiválokon, kulturális rendezvényeken - hangsúlyozta a szerdai ünnepi rendezvényen Körömi Gábor az Magyar Drámapedagógiai Társaság (MDPT) alelnöke. Meglepetésként egy Elismerő Oklevéllel gazdagította a Siroki Országh Kristóf Általános Iskola gyűjteményét.

Március 27-én zsúfolásig telt a siroki művelődési ház. Az előtérben Viktor Tünde tanárnő fotókiállítása segítségével felidézhették a Bendegúzok és a Pafff csoportok megyei és országos fesztiválokon elért sikereit. Közben gyülekezett a tömeg, a széksorok megteltek egykori és mai színjátszókkal, a hálás és büszke közönséggel.

A szülinapi rendezvényen Gál Zoltán pedagógus, a Bendegúzok csoport felkészítője már az első pillanattól igyekezett a közönséget bevonni a színház világába. Jó hangulatban adták át a színpadot egymásnak a fellépő csoportok is: Huszár Éva Julianna tanítónő és Pereszkék csoportja egy orosz mesével készültek. A répamesét mindenki ismeri, ráadásként az orosz tánc a végére jó hangulatot teremtett. A Bendegúzok hatalmas lendülettel kezdtek. Repült a lavór, szálltak a kiakasztott ruhák. A mennyországba készülő cigányokon jót nevetett a közönség. A negyedikesek Antal Teodóra tanítónő felkészítésével először léptek színpadra. A bolond falu című meséjük mosolyt csalt a közönség arcára.

Az alkalomra Egerből érkeztek a Mozaik Suli-s gyerekek, Hegyi Eszter Barbara tanítónővel. Részletet mutattak be a Túl a Maszat-hegyen című musicalból. Varga Andrea tanárnő és elsősei pedig „boldogság órás” bemutatót tartottak a számok jegyében. Végezetül Gál Krisztina tanárnő és táncosai verték fel a színpad porát hip-hop táncukkal.

A rendezvényen jelen voltak Kozmáné Derda Edit, a Hatvani Tankerület igazgatója, Kaposi László és Körömi Gábor a Magyar Drámapedagógiai Társaság elnökségének tagjai.

Gál Zoltán megköszönte a helyi önkormányzat mindenkori támogatását, Tuza Gábor polgármesternek pedig a lehetőséget, hogy az iskola és a község e jelentős eseményét méltóképpen megünnepelhették.

***

A kezdetekről és a máig tartó sikerekről három olyan megszállott pedagógus osztotta meg portálunkkal gondolatait, akik egymásnak adták át a stafétát, és diákjaikkal öregbítették Sirok és a siroki iskola hírnevét.

Borics József magyar-orosz-rajz szakos tanárként 1968-ban került Sirokba. Azt mondja, egy elrontott verssel kezdődött minden. Fiatal tanárként belesült egy Radnóti-vers elmondásába, s ez annyira bántotta, hogy már csak dacból is elkezdett foglalkozni az irodalommal, s mindazzal, ami ehhez kapcsolódik. – Az akkori irodalmi színpadok stílusát a szavalókórusos előadásmód jellemezte. Egy ilyen működött az én falumban is, amelynek tagja lettem. Az Úttörővezető című havilap Kincsesláda rovatában olvastam egy felhívást - a kor szóhasználata szerint - felszabadulásunk 25. évfordulója alkalmából rendezendő műsor elkészítésére. Ezt a Kulturális szemle keretében 1969-ben mutattuk be, hét diákom részvételével. A következő évben először helyi, majd felmenő rendszerben körzeti, járási, végül megyei szinten is sikeresen vettük az akadályokat. Arany minősítést szereztünk a Csillag a homlokunkon című pódiumjátékunkkal, melyet versekből szerkesztettem össze. Ez olyan lendületet adott az irodalmi színpadnak, hogy ezután minden évben éltünk a lehetőséggel. A sikerek nem maradtak el. A nagyok elballagása után másodikosokból alakult meg a Pöttöm színpad. Az aranyak jöttek egymás után. Ha néha becsúszott egy-egy ezüst, azt kudarcként éltük meg. A repertoárban szerepelt a Csiribiri, Íme, az emberke, A tücsök és a hangya, A rakoncátlan lángocska meséje. Ez utóbbi hatására a csoport a továbbiakban Lángocska néven lépett fel. A versenyeken túl társadalmi eseményeken is állandó résztvevőkké váltunk. Irodalmi műsort készítettünk Dobó István halálának 400. évfordulója alkalmából. A darab megjárta a Csillebérci Úttörő Tábort, de a Népművelési Intézetbe is meghívtak bennünket. Szakmai berkekben jegyezni kezdték a siroki színjátszókat. Számomra mégis a legkedvesebb emlék az első fellépés, az első arany maradt. Később, amikor egyre sürgetőbben éreztem, hogy a festészettel szeretnék foglalkozni, átadtam a stafétabotot fiatalabb kollégámnak, Rajnavölgyi Vilmosnak.

- Az én első csoportom 1986-ban alakult, s már az első megmérettetésen sikerült arany minősítést szereznünk a Kamasz panasszal - folytatja a történetet Vilmos. 23 fellépő csoport közül mindössze hármat jutalmaztak arannyal. Egyhetes táborozást nyertünk a Mátrában található Sástóra. Szóval jól indult a Pafff (igen, három f-fel) színpad pályafutása. Itt ismerkedett meg a színjátszással Baráth Zoltán is, aki azóta színművész lett, s a Babszem Jankó ( Eger) színtársulat vezetője. A mai napig 26 arany minősítés áll a Pafff színpad neve mellett, az utóbbi tizenhét évben zsinórban. Emellett a Heves megyei szervezésű Miénk a tér! versenyek díjait, illetve számos fellépés és bemutató sikereit is elkönyvelhetjük. Nyolc alkalommal kaptunk Arany Diplomát, azaz sikerült eljutnunk az országos gálákra is. Először 2008-ban a Bolond faluval, legutóbb a Szent Antal szerencséje” című mesével. Megjártuk Debrecent, felléptünk a fővárosban többször is, Pécsett és Szekszárdon is sikerrel léptünk színpadra. 2014-ben felértünk a csúcsra: a Pafff és a Bendegúzok csoport megosztva megkapta az Emberi Erőforrások Minisztériumának Különdíját is. Bár Pafff színpadról beszélünk, valójában nem válogatott gyerekek alkották a csoportot. Mindig az aktuális osztályom kapta meg év elején a lehetőséget. Aki jelentkezett, az bekerült, s hozzájuk igazítottam az előadást. Sajnos, jó színdaraboknak híján voltam, ezért az utóbbi években már többször is magam írtam meg a szövegkönyvet egy-egy mese alapján. Ezek közül a Szent Antal szerencséjére vagyok a legbüszkébb. A néhány soros meséből írt színdarab kétszer is megjárta az országos versenyt. Sajnos a Covid járvány átírta a színjátszó találkozók forgatókönyvét is, online formában azért neveztünk. A járvány csillapodott, és Pécsen megcsináltam/ megcsináltuk az utolsó Pafff előadást. Néhány sorral előbb azt mondtam, hogy felértem a csúcsra. Tévedtem. 2021-ben a Magyar Drámapedagógiai Társaság előléptetett Gyémánt Okleveles Gyermekszínjátszó rendező tanárrá. Erre aztán nem számítottam! 47 év tanítás után nyugdíjba vonultam, és velem együtt (36 év után) a Pafff színpad is. Nyugodtan hátra dőlhetek a kényelmes fotelemben, mert olyan kolléga viszi tovább a siroki színjátszást, aki még tőlem is megszállottabb.

Gál Zoltán testnevelő tanár 1996-ban alapította meg a Bendegúzok színjátszó csoportot, mert kötelességének érezte, hogy tovább vigyék és erősítsék az iskolai színjátszás hírnevét.

- Mindig saját osztállyal dolgoztam én is. Mint osztályfőnök, lehetőséget láttam a gyerekekben – folytatja Gál Zoltán. Mára a kilencedik generációval dolgozunk együtt. Az első megyei „weöres-ön” ezüst minősítést kaptunk, ami hatalmas lendületet adott. Gőzerővel dolgoztunk, azon agyaltunk, hogy mivel lépünk fel a következő tanévben. Aztán megtörtént a csoda! A siroki színjátszás történetében nekünk adatott meg először az a lehetőség, hogy képviseljük iskolánkat és Heves megyét a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó gáláján, 2006-ban. Az ország legjobb húsz csoportja közé kerültek a Bendegúzok A cigányból lett királyfi című előadással. Segítőmmel, Viktor Tünde tanárnővel napokig nem tértünk magunkhoz az örömtől. Az évek során sok tehetséges diákkal foglalkozhattam. A próbák jókedvűen, néha bizony bosszankodva teltek. A legnagyobb gondot a darabválasztás okozta. Rendszerint vaskos humorú cigány népmeséket dolgoztam fel, írtam színpadra. Sikert sikerre halmoztunk, hullottak az arany minősítések és a különdíjak. Azonban úgy éreztem, hogy másfelé kell nyitnom. Népi balladákat kezdtem átdolgozni, színpadra írni, rendezni. Az első balladám: A fagyos király az EMMI Különdíját is megkapta, majd újabb színdarabok hozták a „kötelező” aranyakat.(Kőmíves Kelemen, Ágnes asszony, A bajusz, Bolond Jankó). 2021-ben én is örömmel vettem át a Gyémánt Okleveles Színjátszó rendező tanári címet, hiszen megfeleltem annak a feltételnek, hogy a csoport rendelkezzen legalább öt arany minősítéssel. Úgy gondoltam, innen már nincs feljebb. Tíz országos cím, rendezői díj, mi kell még? Aztán egy újabb meglepetés. A Magyar Szín-Játékos Szövetség nekünk ítélte azt a Nagy András Lászlóról elnevezett NÍVÓDÍJ-at, melyet a 2022-es évadban nyert el a Bendegúzok társulat A walesi bárdok c. előadása. Az ország legjobb gyermekszínjátszó előadása lett a miénk! A munka folytatódik, jelenlegi csoportommal keményen készülünk a következő megmérettetésre.

A történetnek nincs vége, hiszen majdnem minden kollégánk kivette részét a siroki színjátszás valamelyik epizódjából. Volt, aki kísérő tanárként jött velünk, volt, aki helyettesített, amíg versenyen voltunk, volt, aki besegített a jelmezek elkészítésében, volt, aki tánckoreográfiával támogatta a sikeres fellépést. Huszár Éva Julianna tanítónő pedig a Pereszkék kis csoportját terelgette a színjátszás kacskaringós ösvényén.

Nálunk az iskola és a község vezetése s minden siroki támogatja a gyermekszínjátszást. Tuza Gábor polgármester úr anyagi támogatással segíti a gyerekek utazását, egyéb kiadásokat. Megértő figyelem kíséri ténykedésünket. Hírnevet szerzünk nemcsak az iskolának, a községnek, hanem Heves vármegyének is, és a hatvani tankerületnek is. Fontosnak tartjuk azt, hogy a színjátszás nemcsak szórakoztat, hanem tanít és nevel is. Erősíti a magabiztos fellépést, a csapatban való együttműködést és gondolkodást. Arról nem is beszélve, hogy jó beszédkészséget lehet szerezni általa.

Egy szó, mint száz! Most ünnepelni kell! Megszorítjuk azoknak a gyerekeknek a kezét, akik sokat tettek a siroki színjátszásért. Köszönjük! Az iskolavezetésnek, a tantestületnek, a szülőknek, hogy segítették, segítik a munkánkat. Meg mindenkinek. Köszönjük! Köszönjük!