2024.04.21. 06:55
Négy éve vegyszermentesen gazdálkodom, íme az eredmény
Négy éve döntöttem úgy, hogy nem használok semmilyen vegyszert a kertemben. A szomszédok azóta is mosolyognak a kísérleten, de nem adom fel.
Spenótszedés a kertben (Illusztráció)
Forrás: Shutterstock
Négy éve semmilyen vegyszer, permet nem kerül a kertembe. Tudatosan hoztam meg ezt a döntést. Nem csak a hátamon addig cipelt húsz literes permetező alkalmatosságtól szerettem volna megválni egy életre, hanem egészséges ételekre, alapanyagokra is vágytam. Olyanokra, amiket magam termesztek. Az eddigi tapasztalatokról annyit, hogy, aki belevág ebbe a kalandba, ne számítson sok jóra. Az első években semmiképp. Az előző években mindig vitte valami a termést. Előbb a fagyok, később a hangyák, aztán a levéltetvek, a tafrina, a monília és egyéb fertőzések. Tavaly a csupasz spanyol csiga rágott mindent tarra.
Miközben a szomszéd kertekben boldogan szüreteltek mindenfélét, többnyire én csak néztem szeretett kertemben a kártételt, és elmentem a boltba zöldségért, gyümölcsért.
Buzgón komposztálok évek óta, megszállottan gyűjtöm mindenhonnan a fűnyesedéket, ősszel a faleveleket. A gázárak sokkoló hatásaként egy kis kandallót is beiktattam a háztartásba, s így kellő mennyiségű fahamu is keletkezik, amire kincsként tekintek. Az esővíz ugyanilyen ajándék. Hordókba gyűjtöm, télire is eltárolom az áttelelő növények locsolgatására.
Idén februárban arra vetemedtem, hogy a vakondtúrásokba - rengeteg volt - korai borsót, retket vetettem. A szomszédok kedvesen bólogattak, s gondolták sokadjára: íme a bolond asszony, aki azt hiszi a kertészkedés csupán ennyiből áll.
Aztán idén év elején a Kerecsendi Kertbarátkör szervezésében eljutottam végre Gyulai Iván Ökológiai Központjába, Gömörszőlősre, ahol egy másfél órás előadás után végre megerősödtem a hitemben, hogy mindent jól csinálok, csak időre van szükség ahhoz, hogy ezt igazolni lássam. Akár évekre is.
S hogy mára mire jutottam? A vakondtúrásba rejtett magokból gyönyörű borsók fejlődtek, lassan virágoznak. Felszedtem az első hónapos retkeket, zöld- és fokhagymákat. Sóska, spenót is akad.
A cseresznye- és meggyfáim a virágzás után gyönyörűen mutatnak. Egyelőre nincs rajtuk kártevő, viszont van alattuk bodza, és mindenféle aromás fűszernövény. A kis kerti veteményesben is indulnak a növények. Már látni a répa, zöldség kis hajtásait. Gyom nincs a tavaly őszi lombtakarónak köszönhetően. Ami van, egy kiadós eső után percek alatt kihuzigálható, kézzel. Kapára nincs szükség.
A virágágyásban tobzódnak az elnyílt hóvirágok, jácintok, nárciszok, tulipánok után a nefelejcsek, s szépen növekednek a különféle liliomok is. A kardvirághagymák is mutatják már az életjeleket.
A fenyőkön élénkzöldben virítanak az új rügyek. Készen állnak a fenyőrügyszirup készítésre. Némi tápoldattal sikerült átteleltetni a muskátlikat, begóniákat, s a nagyon kényes tölcsérjázmint is, s hat cserép krizantém is megúszta a telet. Idén, ha mindent jól csinálok, nem kell több ezer forintot kiadni az egynyári növényekre, se a mindenszenteki virágokra.
A kertben nagy a zsongás. Tele méhekkel minden virág, feketerigók csemegéznek, ugrándoznak mindenütt. A földben kövér giliszták élnek boldogan. A rőzsehalom alatt sünök fészkelődnek, a fákon, bokrokon katicák tanyáznak. Mivel télen rengeteg fahamut hintettem szét mindenhol, csigát idén még nem láttam a nagyobb esők után sem.
Új barátaim is vannak. Szépen hajt a tavaly ősszel elültetett füge és két almafa csemetével is gazdagodtam. Mind ígéretes. A rózsafákon nincs levéltetű, ellenben meghozták az első virágokat.
Hosszú és cseppet sem kudarcoktól mentes az út idáig, de minden pillanat megérte. Leginkább az a felismerés, hogy a kert nem értünk van, hanem velünk él. S ha így tekintünk rá, talán ő is partnerre lel bennünk az élők világában.