Százhetvenkilenc éve ezen a napon, február 19-én járt Egerben Petőfi Sándor

Épp ma 179 éve, hogy Petőfi Sándor Egerben járt. 1844. február 19-én érkezett a városba, három napot töltött itt, nehezen eljutott Egerbe, Andornaktályán keresztül, és célul tűzte ki, hogy meglátogasson egy híres költőt, méghozzá Tárkányi Bélát, az akkori egri kanonokot. Ennek emlékét őrzi egyebek között a Foglár utcai Egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézet falán található emléktábla, amelyet a Népújság szerkesztőségének kezdeményezésére helyeztek el, illetve az Eger mellett és az Egri hangok címmel írt versei a hevesi megyeszékhelyről. Mi is írtunk már látogatásáról, két évvel ezelőtt irodalmárok emlékeztek vissza erre.

Beszámolókból kiderül, hogy kedves fogadtatásban részesült a költőfejedelem. Petőfi Sándor szívesen időzött a kispapok társaságában, de három nap után nem volt maradása. A költő egri látogatására 1858-ban Zalár József így emlékezett vissza:

„…Itt van Petőfi! e szavak zengtek miden ajkon az intézetben, mindenki igyekszik őt rögtön látni, egész bucsujárást tartanak Tárkányi szobájába. Költeményei után, természetesen mindenki tüzes, szilaj, bátor ifjúnak képzelé őt, mily nagy lett azonban meglepetésük, midőn egy szerény, igénytelen, beszélni alig merő ifju állott előttük, ki azt mondá magáról, hogy ő Petőfi….

De következett az ebéd. Gondoskodva volt jó egri borokról, s alig ivá ki Petőfi poharát, már egyik-másik tele tölté azt. Az ebéd kezdetén még mindig szótlan s bátortalannak mutatta magát; de lassanként beszédes kezd lenni, lankadt fejét mindinkább magasabbra emeli, a vele beszélőkkel farkas-szemet kész nézni, majd büszkén tekint körül az étteremben, egyikkel-másikkal vitába bocsátkozik; e közben magas eszmék teremnek agyában, melyek dobogásba hozzák szívét, s tán a miatti bosszankodásában, hogy rögtön le nem írhatá azokat, villámokat lövellnek szét lelkesült szemei; egyszerre csak fölugrik ülőhelyéből s elragadó hüséggel kezdi szavalni hogy: Hányadik már a pohár? Természetes, hogy többé senki sem kételkedett azon, hogy ő Petőfi…

A harmadik napon Petőfi már nagyon nyugtalan volt, mindenképp menni akart, nem lehetett tovább tartóztatni. El volt határozva, hogy másnap indulni fog. Délután míg a kispapok iskolában voltak, irni kezdett.