Nem veszik véresen komolyan a komolyzenét az egri szimfonikusok

Immár 60 éves az Egri Szimfonikus Zenekar.  A Heol podcastadásában felidézték a múltat, és Szabó Sipos Máté művészeti vezető, karmester szavaiból többek között kiderült, ők is küzdenek, hogy megnyerjék a fiatalabb közönséget.

A zenekar egész évben a jubileumra fókuszál, ezért is érdemes felidézni a kezdeteket. Rezessy László vezette az akkori főiskola kis zenekarát, Farkas István pedig a Gárdonyi gimnáziumét, és a két lelkes ifjúsági csoport összeolvadásából jött létre a ma már 6 évtizedes múlttal bíró egri zenekar. Az együttes tagjai főleg a zenét tanuló diákok és tanáraik voltak, és később a honvédség zenekara adta a fúvósok gárdáját – idézte fel a karmester. A közelmúltban nyílt, a szimfonikusok történetét bemutató kiállításra készülve fellapozták a régi könyveket és feljegyzéseket, s kitűnt: kezdetben főleg a szocialista tábor országaiba, a testvérvárosokba utazhattak a zenészek, majd alakult például francia és osztrák kapcsolat is. Természetesen a hazai zenekari fesztiválokon is részt vettek a muzsikusok.

Kiderült, volt egy rövid időszak, amikor a zenekar magja hivatásszerűen muzsikált, nem munka után, fáradtan találkozott a zenedarabokkal. Ma is él ez a szándék Egerben, hogy státuszban tudják foglalkoztatni a muzsikusokat.

A rendszerváltás táján Farkas István befejezte a zenekar irányítását, és Gémesi Géza, akkor fiatal karmester vette át a stafétabotot. Belevetette magát a munkába, és megpróbálta a repertoárt szélesíteni: kortárs darabokkal, nagy romantikus szerzőkkel. Emlékezetes esemény volt, amikor Berlioz Te Deuma szólalt meg egy kibővített zenekarral és hatalmas kórussal a bazilikában – derül ki a podcastadásból.

Szabó Sipos Máté 1995-ben debütált Egerben a Strauss esttel, akkor talán még nem is gondolta, hogy ebből egy immár negyedszázados közös munka születik.

- Jó emlékeket őrzök erről. Friss diplomás voltam akkor, tele lelkesedéssel, nagyra törő tervekkel, karriervágyakkal. A diplomakoncertemre eljött az egri zenekar akkori vezetősége. Kaptam egy nyári meghívást, és lelkes társasággal dolgozhattam együtt. Megindító élmény volt a Kis-Dobó téri vidám, jó színvonalú nyári koncert, rengeteg emberrel. A későbbi években persze még többen hallgattak minket, de nekem már az is soknak tűnt – emlékezett vissza Szabó Sipos Máté. Eljött az ősz és onnantól már minden koncertet ő vezényelt, és januártól pedig hivatalossá vált a máig élő egri kapcsolat.

- Engem akkor az érdekelt, milyen jó dolog az, hogy itt van egy kis zenekar, ahol szabad kezet kapok. Én állíthatom össze a műsort, én találhatom ki, hogy mit játszunk, s ez izgalmasnak tűnt. Akkor nem terveztem, hogy évtizedekig ezt fogom csinálni, ám a közeg az első pillanattól fogva szeretetteljes volt. Az együttes tagjain látszott, hogy szeretnek muzsikálni, és ez számomra komoly vonzerő volt - magyarázta a karmester. Ahogy az évek teltek, mindig újabb és újabb ötletei támadtak, és a közös munka közben felsejlett, hogy még mi mindent lehetne itt csinálni. Akadtak olyan pillanatok, amikor a rengeteg dolga mellett mondhatta volna, hogy ő már Budapestről nem jár le Egerbe, de ezt a feladatot sosem tudta elengedni igazán. Rengeteg helyen fordult meg az életében, de Eger lett számára az a hely, ahol megvalósult, amit megálmodott. Ez a város megmaradt számára biztos bázisnak – mondta el a podcastadásban.

A zenekar is megszokta, hogy mindig valami újdonságra, érdekességre számíthat, és láthatták az is, hogy ez nem csupán egy hóbort, hanem a közönséget is nyitottabbá teszi, például a kortárs darabokra.

- A szimfonikus zenét hallgatók közönsége a 60 év alatt országos átlagban csökkent. Szokták mondani, hogy elöregszik a klasszikus zene hallgatósága, ami elég szomorú, de ez nem a közönség számlájára írandó, inkább az az ok, hogy ezzel a műfajjal kevés helyen találkoznak. Már az iskolában sem nagyon. A nagymama még hallgat zenét, a szülők már nem, és mire a gyermek szülő lesz, már azt sem tudja, mi az a hegedű. Sajnálatos, hogy ők kiesnek a kultúrának egy szeletéből, mely pedig más élményeket és nívót nyújt, mint amit a fiatalok nagy többsége hallgat. Ráadásul szimfonikus zenét hallgatni mondjuk autórádión nem ugyanaz az élmény, mint koncerten, ahol ötven ember neked játszik. Minden zenekar küzd azzal, hogy megnyerje a fiatalabb közönséget – magyarázta a karmester.

Úgy gondolja, ha annak a négy-ötszáz embernek, aki beül egy szimfonikus zenekari hangversenyre egy ilyen méretű városban, mint Eger, zöme a 30-60 éves korosztályba tartozik, akkor már elégedettek lehetnek.

A jubileumi koncerten is megmutatták, hogy a zenekar nem csupán „komoly” zenészekből áll, hanem a humor és a nyitottság, a játékosság is áthatja őket, olykor a pajzánság, a fricska is belefér. Gyorsan elszaladt ez a 60 év, és – ahogy a koncerten is kívánták –, jöhet a következő hat évtized.