Meglepetés a Tarnaméráról származó NB-s futballistáknak

„A Tarnamérai SE nevében, nagyrabecsülésünk jeleként fogadd sok szeretettel a neveddel ellátott mezt. Büszkék vagyunk rá, hogy településünkről származó labdarúgóként Bajnokok Ligájában szereplő csapathoz tartozol. A trikó apró figyelmességként és mintegy karácsonyi ajándékként annak kifejezése, hogy tudd és érezd, követjük pályafutásodat, szurkolunk neked, hogy mindenkori klubodat minél jobb teljesítménnyel segítsd. Az elektronikus levelek és üzenetek világában a postai irányítószámok nem vésődnek olyan mélyen az emlékezetbe, mint korábban, de bízunk benne, ha a 3284-es számot meglátod, mindenkor Tarnaméra jut az eszedbe, sőt talán ezenkívül is. Ennek megerősítéséhez küldjük a trikót. További sok sikert, sérülésmentes és eredményes pályafutást kívánunk a Tarnamérai SE vezetése és minden futballistája nevében!”

A fenti tartalmú levelet az ajándékmez kíséretében a Tarnamérai SE elnöke, Vágó Miklós, az elnökségi tag Előházi Zoltán és a megyei II. osztályban szereplő felnőttcsapat edzője, Kovács János juttatta el Szécsi Gergőhöz és – némi változtatással – másik két társához.

Ahogy a Ferencvárosi TC kapusa, Szécsi Gergő, úgy öccse, a Debreceni VSC-ben futballozó Szécsi Márk és a Dorogi FC-t erősítő Csillag Dárius is nagy örömmel fogadta a meglepetést, köszönve, hogy ily módon is gondoltak rájuk ott, ahonnan származnak.

És hogy milyenek voltak gyermekként az említett futballisták? Márkra és Dáriusra így emlékszik a tarnamérai testnevelő.

– Mindkét futballistapalánta játék- és labdaszeretete már alsós korban határtalan volt – mondta a heol.hu-nak Keresztesiné Ollári Anna. – Minden alkalmat kihasználtak a játékra, a futballozásra. Ezekben a gyermeki mozgásokban korosztályukból kiemelkedtek technikájukkal, passzaikkal, ösztönös, ragyogó megoldásaikkal. Márk nagy harcos, küzdeni akarásával és gólra törő játékával hívta fel a figyelmet magára. Dárius okos, pontos és eredményes futballal rukkolt ki, remekül lőtt és irányított. Akaraterőben és kitartásban fáradhatatlanok voltak, ebben fizikai adottságaik segítették őket. Rendkívül szorgalmasan végezték a feladatokat az edzéseken, mindig többet akartak, és jobban szerettek volna focizni, mint korábban. Legyen szó diákolimpiáról vagy Góliát McDonald’s-mérkőzésről, a szívüket, lelküket kitették, tudásuk legjavát adták. Igazi csapatembernek számítottak, tehetségük kibontakoztatásához pedig az iskola és a szülők maximális támogatásukat adták.

Szécsi Márk az általános iskola 6. osztályában került a debreceni focisuliba, ahol bátyja, Gergő már bontogatta szárnyait. Az öt évvel idősebb fivér útját az édesapa, Szécsi Gyula egyengette, de Csillag Dárius esetében is segítségére volt edzőként az apja, a korábbi futballista, Csillag István. A Budapest Honvédnál pallérozódott Dárius 8. osztályos koráig járt a tarnamérai iskolába, és tagja volt a 2009-ben diákolimpiai bajnoki címet nyert csapatnak.

Dicsőségből azóta Gergőnek és Márknak több jutott, ezzel együtt mindhárom labdarúgó életútja példaként szolgálhat arra, hogy egy kis településről is van út az élvonalig.