Az Eger SE-nél amit ígértek, betartották

Három edző irányította az Eger SE csapatát az NB III. Keleti csoportjának 2020/21-es bajnoki évében. A hatodik helyen végzett gárda operatív vezetőjeként Harmati Péter azonban nemcsak szakmai kérdésekre válaszolt portálunknak, hanem a klub működéséről is beszélt, közte a diósgyőri kötelékkel és a folytatást illetően is.

Bódi Csaba

Harmati Péter: – Amióta ebben a tisztségben vagyok, ez a legjobb helyezés Fotó: Lénárt Márton/Heves Megyei Hírlap

– A maratoni hosszúságú, a járvány miatt sok nehézséggel sújtott idény utolsó mérkőzése után milyen érzések kavarogtak önben? Ez valóban sok volt, jó, hogy már vége? Kár, mert most jött lendületbe a csapat?

– Az elején soknak tűnt, de utólag már nem mondom annak. Az év során inkább pozitív volt minden, s ez örömmel töltött el. Jó csapat, jó játékosok, pozitív hozzáállás. A jött nehézségek a betegség kivételével mind azért keletkeztek, mert több emberünket magasabb osztályba hívták. Tudtuk, hogy visszább lépünk tavasszal, azonban a játék nem esett vissza, csak az eredmények nem úgy jöttek.

– Az anyagi lehetőségek, a személyi feltételek és minden egyéb körülmény figyelembevételével reálisnak tartja a hatodik helyezést?

– Ezt természetesen mindenki másként látja. Azt gondolom, ez a csapat mindent összevetve az első hatban van ezen a téren. Kevésen múlt, hogy nem végeztünk előrébb.

– Milyen téren sikerült előrelépni az elmúlt idényhez képest, illetve miben mutatkozott elmaradás? Vagyis akad-e hiányérzet?

– Amióta ebben a tisztségben vagyok, ez az eddigi legjobb helyezés, de nem az elvárt. Az ellenfelek most már tartottak az Egertől, de ezzel nem mindig tudtunk élni. Szervezettebb játékot játszottunk, látványosabb elemek mutatkoztak meg, viszont az eredmények és a helyezés terén van hiányérzetem.

Harmati Péter: – Amióta ebben a tisztségben vagyok, ez a legjobb helyezés Fotó: Lénárt Márton/Heves Megyei Hírlap

– Az „új elemként” jelentkező önkormányzati szerepvállalás megnyugtató hátteret biztosított? Mit jelentett a városi támogatás a klubnak?

– Nagyon sokat. Az hogy „szereplő vagy”, fontos. Elmondtam mindig, az önkormányzat nélkül szinte lehetetlen. Új lehetőségek nyíltak meg, s ez bizonyos dolgokban meg is mutatkozott a csapat szereplésén.

– A DVTK-nál történt tulajdonosváltás milyen módon és mértékben érintette az Eger SE működését?

– Egyelőre még nem érintett bennünket, de nagyon pozitív a hozzáállás és ígéretek is vannak, amiben bízunk, hogy meg is valósulnak.

– Az új ügyvezető elnök, Juhász Gábor személyében milyen vezetőt nyert az Eger SE csapatait működtető Eger Labdarúgó Sport Kft.?

– A korábbi elöljárókkal is jó volt a viszonyom, segítőkészek voltak, de kétségtelenül Gábor eddig a legaktívabb. Próbál napra kész lenni, csak a segítőkészség munkálkodik benne, érdekli a klub, rendszeresen jelen van.

– Sütő Szilárd Budapest Honvédhoz történt tavaszi távozása nagy érvágást jelentett, de az átmeneti megoldást (Jakab Sándor) követően Vitelki Zoltán kinevezése jó döntésnek számított. Azt kapta a szakembertől, amit várt?

– Igen. Féltettem őt az elmúlt időszaka és az itteni előzetesen megfogalmazott kritikák miatt, de a félévet példaszerűen hozta le.

– Vaskó Tamás, Gresó Mátyás és Deli Máró trió téli távozása után, majd súlyos sérülés miatt Hegedűs Dávid kiesésével is stabil, a középmezőny elejéhez tartozó gárda maradt az ESE. Ez az összefogás, a csapategység vagy az edzői munka eredménye? Esetleg így együtt a három tényezőé?

– A csapat érdeme. Maradtak jó játékosok, s még ezen meghatározó labdarúgók kiesését követően is több volt a csapatban. Ha csak a Tállya, a Jászberény és Hatvan elleni meccset hozzuk, jóval előrébb végezhetett volna a gárda.

– Az egyéni értékelést nyilván a vezetőedző megtartotta, ettől függetlenül elmondaná, vezetőként kinek a játéka nyerte el leginkább a tetszését?

– Nem szoktak ilyenkor kiemelni, ugyanis mindenkinek akadt jó és rosszabb meccse, vagy jó és rosszabb megmozdulásai. Látszott, hogy valakit előrébb vitt a tavasz, valakinek viszont visszább vette a teljesítményét. Ha mégis kell a kiemelés, örülök, hogy Valkay Richárd jól szállt be a csapatba.

– Boros Gábor – részben sérüléstől sújtva – remek szezont futott. Innentől az a kérdés, miként lehet megtartani? Van rá esély, hogy marad?

– Gabi nagyon jó játékos. Természetesen vannak máshonnan megkeresései, nem lesz könnyű megtartani. Sajnos az elmúlt időszak nem kedvezett bizonyos vállalkozásoknak, s azt hittem, ez lejjebb viszi az „árakat”, de nem így van.

– A járványhelyzet millió meg egy negatív hatással járt. Akadt-e mégis bármilyen pozitívum az idény során?

– Természetesen. Az önkormányzat szerepvállalása mindenképp ide tartozik. Az, hogy előrébb léptünk, nagyon jó, hiszen ez volt a cél. Az utánpótlásban is tudtunk javítani. A B Tehetségközpont megszerzése nagy eredmény, s újabb értékes embereket sikerült megismerni.

– Vezetőként kapott olyan visszajelzést, ami megerősíti abban, hogy jó úton halad a klub?

– Ezt mindenki másként látja. Természetes akad, aki pozitívan veszi, hogy előrébb végeztünk, tudja, a vírus hogyan érintett mindenkit. Persze van, aki többet várt, nem nézi, hogy amit korábban ígértünk, miért nem tudott teljesülni. Mindenki véleményét elfogadjuk, még ha fáj is vagy nem értünk vele egyet.

– A B szintű Tehetségközpont cím elnyerése kiváló visszaigazolás az ESE-nél folyó munkára. Ezen a téren milyen vonatkozásban kell szintet lépni?

– Először is nagy megtiszteltetés. Tudjuk helyén kezelni, tudjuk, mi ebből a mi érdemünk, mi a másoké, miben voltunk, vagyunk jobbak, s miben kell előrelépni, hisz sok ilyen van. Minden téren. Szervezettségben, minőségi munkában, hozzáállásban, szakértelemben kell legfőképpen fejlődnünk. Ja, és kommunikációban.

– A Felsővárosi Sporttelep fejlődik, szépül (és nyilván a beázásokra is lesz megoldás...), de mi a helyzet a Szentmarjay stadionnal? Itt mibe lehet kapaszkodni, mikor jöhet a nulladik kilométer a fejlesztésben?

– Annyiszor ígértünk már vagy mondtuk, mit ígértek nekünk, hogy… Jelen állás szerint a tervezés, a közbeszerzés, a telekrendezés és az előkészületi munkák november végére befejeződhetnek, s decemberben döntés születhet. Ha nem, később nehéz lesz elérni bármit – véleményem szerint. A remény hal meg utoljára.

– Az Eger SE II. második csapat jellege és szerepe megfelelt az elvárásoknak?

– Igen. Nagyon sokat köszönhetünk az „öregeknek”, nem felejtjük el, mit értek el. Viszont az eredeti tervek mentén megyünk, s mi nem azért csináljuk ezt, hogy visszajátszók legyenek elsősorban, hanem a fiatalok szokhassák a felnőttmezőnyt. Ez ebben az évben nagyot lépett előre. Jó játékot játszottak, s az eredmények is előbb utóbb jönnek, bár itt nem ez az elsődleges.

Vitelki Zoltán teljesítette azt, amit vártak tőle Fotó: Lénárt Márton/Heves Megyei Hírlap

– Augusztus elején kezdődik a 2021/2022-es NB III.-as idény, vagyis sok idő nem marad a pihenésre. Vitelki Zoltán irányába él a bizalom, folytatja munkáját a csapatnál?

– Számomra nagyon szimpatikus benyomást tett Zoli, értékes ember. Szeretne szintet lépni, ami érthető, de nem mindig tudok egyetérteni. Remélem, sikerül megegyezni, de sajnos az elmúlt napok alakulásainak nem örülök felhőtlenül. Nem értek egyet bizonyos tendenciákkal (fizetések, igények, azok közlései, emberi oldalai), s nem biztos, hogy ebbe a harcba bele kell és érdemes beleszállni.

– Ki távozik és ki érkezik, akad olyan személycsere, ami már most tényként kezelhető és közölhető?

– Egyikről sem tudok konkrétumot. Megértem, ha valaki magasabb osztályba szeretne menni, de mint mondtam, az osztályon belüli árharcban – ami irreális – nem szeretnék részt venni.

– Mennyi a valóságtartalma annak, hogy a klub vezetése azon igyekszik, hogy a következő szezonban a gárda célba vegye az NB II.-be jutást?

– Ezt annak idején elmondtuk: előbb-utóbb Egernek a honi második vonalban van a minimális helye. Hogy ez mikor lesz valóság, azt nem tudom megmondani. A szerencsén is múlik, milyen csapatunk lesz. Szeretnék jó társaságot összehozni, ám csak azt ígérem meg a játékosoknak, amit be is tudok tartani. Irreális dolgokba nem megyek bele, még ha ez nem is tetszik mindenkinek. Elszomorítanak az igények, sokszor elgondolkodom, hiányzik e ez nekem, azonban nem véletlen, hogy a rendszerváltás óta állítólag én vagyok szinte a legrégebb óta az Eger élén, pedig az összes eddigi vezető közül én vagyok a legkisebb ember. Ez azért jelenthet valamit, de nem pozitív vonatkozásban. Szeretném, ha Eger legalább NB II.-es lenne.

Három edző a kispadon, akadt köztük egymeccses
Vitelki Zoltán 2021. március 7-én a Tiszaújváros elleni 3–0-s hazai győzelemmel mutatkozott be az Eger SE kispadján. Az 50 éves szakember irányításával tavasszal 16 bajnoki mérkőzésen hét győzelmet aratott a csapat, négyszer döntetlent ért el, öt alkalommal pedig vereséget szenvedett. A megszerzett 25 ponthoz 23–17-es gólkülönbség társult. Az ESE csapatát Vitelki érkezése előtt egy összecsapás idejéig Jakab Sándor vezényelte. Az utánpótlás-nevelés terén jelentős múlttal büszkélkedő tréner a BVSC-Zugló otthonában elszenvedett 2–1-es vereség után azonban visszalépett a tavaszi idényre szóló megbízatástól. Ezzel együtt maradt az egylet kötelékében. A 2020/21-es idényt Sütő Szilárddal kezdte az együttes. A megyeszékhelyi együtteshez 2019. szeptember 15-én érkezett edző vezetésével 21 mérkőzésen 41 pontot gyűjtött az Eger SE a mögöttünk hagyott szezon első (nagyobb) felében. Idén februárban azért intett búcsút Sütő a piros-kék klubnak, mert a Budapest Honvédhoz szerződött Horváth Ferenc korábbi segítőjét asszisztens edzőnek hívta a fővárosi csapat, amely célját elérve NB I.-es maradt.

6. Eger SE