Felnőtté vált az Exatlonban a maklári ugróköteles

- Heves megyében eddig az ugróköteles-eredményeiről ismertük, mi több, portálunkon is maklári ugrókötelesként emlegettük. Miért pont ezt a sportágat választotta?

- Négy-öt éves lehettem, amikor láttam Makláron egy fellépést, ami igencsak elnyerte a tetszésemet. Ezután mondtam a szüleimnek, hogy szeretném kipróbálni ezt a sportágat. Ők pedig elvittek egy kötéledzésre, ami annyira megtetszett, hogy végül ott ragadtam. Tizenhárom évig nagy lelkesedéssel űztem a sportot, két éve hagytam abba a versenyzést.

- Nemrégiben pedig az Exatlonban láthattuk napról napra. Milyen tapasztalatokat szerzett?

- Ha röviden kellene válaszolnom, akkor egy mondatban úgy tudnám összefoglalni, hogy felnőtté váltam. Elsősorban megtanultam azt, hogy egyedül is mindent meg tudok oldani. Természetesen végig sokat segítettek a csapattársaim is, de leginkább fejben dőltek el a dolgok. Fejben kellett ott lenni a versenyeken, elhinni azt, hogy tudok gyorsan futni és meg tudom oldani a feladatokat.

- Volt olyan játékostársa, akivel különösen jó kapcsolatot alakított ki?

- Jósa Danival nagyon hamar megtaláltam a közös hangot, nem is gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan sikerül majd. Neki is hasonló az életfelfogása, mint nekem, mindketten roppant pozitív személyiségek vagyunk, akik mindenben próbálták a jót meglátni. Továbbá mindig olyan szavakat mondott nekem, amivel motiválni tudott. Rengeteget segített például az egyes futamok között is.

- Ha csak egyetlen momentumot kellene kiragadnia a futamok közül, melyik lenne az?

- A párbajomra például nagyon szívesen emlékszem vissza. Az volt ugyanis a kedvenc pályám, s bár igaz, hogy a végén kiestem, ennek ellenére egyáltalán nem rossz emlék.

- Azon kívül, hogy felnőtté vált, mit adott még önnek az Exatlon?

- Az egész kint eltöltött hetekre nagyon szívesen gondolok vissza. Óriási dolog volt ez az életemben, és biztos vagyok benne, hogy évek múltán is pozitívan gondolok majd rá. Persze nagyon furcsa volt hetekig a családom nélkül, de nagyon jó érzés volt mindennap versenyezni, és új embereket megismerni. Örültem annak is, hogy a Nemzetek Viadalán képviselhettem Magyarországot, és annak is, amikor megnyertünk egy-egy futamot. Szerintem mások nevében is beszélhetek, amikor azt mondom: próbáltunk minden egyes pillanatot megélni, hiszen ez még egyszer nem fog megismétlődni.

- Azért ha újra beválogatnák, vállalná?

- Persze! Azonnal indulnék.