Tizennégyezer vadnyúl és őz szaladgálhat Heves megyében

Mint általában a legtöbb tevékenység, a vadgazdálkodás is tervek alapján folyik. A vadászatra jogosultak minden évben kötelesek éves vadgazdálkodási tervet készíteni, ami összhangban van a tájegységi tervvel és a vadgazdálkodási üzemtervvel.

– Nélkülözhetetlen a szaporodási időszak kezdetén a törzsállomány minél pontosabb számbavétele, mert ez alapozza meg a szakszerű vadgazdálkodást és a vadállomány megőrzését, bölcs hasznosítását. A jogosultaknak minden év február 15-ig kell a becslést elvégezniük – mondta Csirke László tájegységi fővadász.

A becslés többféle módon történik, tudtuk meg. Az előző évi terítékadatoktól kezdve az éjszakai reflektoros, sávos számlálásig számos módon igyekeznek meghatározni a vadak létszámát.

– Pontos számot lehetetlen adni, de ezek a becslések az állománynagyság trendjének meghatározásához mindenféleképpen hasznosak. Erre, vagyis a minél pontosabb becslésre alapozva tudják megtervezni a vadászatra jogosultak az adott évben vadfajonként elejthető, befogható példányszámot. Az éves terveket a vadászati hatóság hagyja jóvá, megszabva az elejthető, befogható darabszámot.

Nagyvadfajoknál még szigorúbb a mérce, hiszen a nemet és a korosztályt is meghatározzák – fejtette ki a Bükki Tájegység fővadásza.

Csirke László szavai szerint a kilövési keretszámtól történő eltérést – nagyvad esetében a tíz százalékot meghaladó elmaradást is – a vadászati hatóság szankcionálhatja. Egyebek között vadgazdálkodási bírság is kiszabható.

– A legkönnyebb kontrollálni az apróvadfajokat, hiszen a ragadozók eleve szabályozzák állományukat; legnehezebben pedig a csúcsragadozókat – mint az aranysakál –, melyeknek vagy nincs, illetve kevés a természetes ellenségük. Ide tartoznak azok a fajok is, például a vaddisznók, melyeket az éjszakai, rejtett életmódjuk miatt eleve nehéz elejteni – fejtette ki a szakember.

Megyénk vadállományának becsült összetételéről, fajainak egyedszámáról szólva a tájegységi fővadász elmondta, hogy Heves megyére döntően a nagyvadfajok meghatározó jelenléte a jellemző. A 2017-es terítéki adatok, valamint a tavalyi állománybecslés alapján a fácán, a mezei nyúl és az őz foglalja el egyedszáma alapján a képzeletbeli dobogó három fokát. Tizennégyezernél is több a mezei nyúl, közelíti ezt a mennyiséget az őz becsült egyedszáma is, a fácánállomány pedig meghaladja a 20 ezret.

– Az őzzel át is tértünk a nagyvadfajok kategóriába. Hat­ezret megközelítő létszámot becsültek gímszarvasból, a vaddisznó egyedszámát 4716-ra becsülték tavaly, de muflonból is több mint háromezer példány lehet a megye területén. Érdekesség, hogy az aranysakál intenzív terjedése már Hevesben is megfigyelhető. Ugyan még nem jelent meg a megye teljes területén, de az állomány növekedését mutatja, hogy évről évre nő a terítékre került egyedek száma. Hat éve még csak öt egyedet lőttek és csapdáztak, de 2017-ben már 33-at – mondta Csirke László.

Visszatalált a toportyán is

Az aranysakál a ragadozók rendjébe, ezen belül a kutyafélék családjába tartozó faj. Nevezik még nádi farkasnak, réti farkasnak, toportyánnak, csikasznak. Közép-Európában, többek között Magyarországon is igen gyakori volt a XIX. századig. Történelmi elterjedési területének északi pereme volt a Kárpát-medence. Élőhelyeinek visszaszorulása és az irtás miatt az 1940-es évekre Bulgária kivételével gyakorlatilag egész Európából kipusztult. A balkáni országban a hatvanas évek elején védetté nyilvánították, s ez után rohamosan elterjedt. Meg is szüntették a védettségét 1984-ben. Magyarországon előbb a Dráva mentén az 1980-as években jelent meg újra, s főleg Bács-Kiskun, Baranya és Somogy megyében terjedt el, de minden más megyében is láttak már példányokat. Létszáma 2004-ig körülbelül háromezer példányra nőtt, 2014-re pedig már elérte a kilencezret.

Kezdőképünk illusztráció Fotó: Shutterstock