Iskolás pecások táboroztak az egerszalóki tónál

– Dupla csomó. Utána mit csinálsz, hogyan fűzöd fel a horgot? A damilnak a végén is van egy hurok. Először áthúzod itt a horgot, majd azt a saját hurkán is áthúzod, s akkor oldható kötést kapsz, és tudod bármikor cserélni – ezek a mondatok ütötték meg fülünket, amikor a tábor helyszínére, az egerszalóki víztározó partjára megérkeztünk.

Akiknek mindezt Maszlag Imre tanár úr, a Szent Imre katolikus iskola pedagógusa elmondta: a 12 éves Paskuj Zoltán Egerből, s az ugyanilyen idős Nagy Benedek Felsőtárkányból. A tanár úrtól megtudtuk, a táborozó gyerekek fele az ő tanintézetükből érkezett ide. Rákérdeztünk arra is, hogy ő maga miként jegyezte el magát a pecázással.

– A horgászatot hat-hét évesen kezdtem. Jászberényi vagyok és édesapám hordott ki magával a vizekre. A környékünkön agyagbányatavak voltak, ott kezdtük, majd következett a Tisza. A folyóra azért jártunk, mert édesapám az élő vizeket kedvelte. Tavaly is közösen csináltuk a tábort. Akkor egy turnus volt, most kettő lesz, olyan sok volt a jelentkező – mondta a történelem–földrajz szakos pedagógus.

Ostorosról érkezett viszont az ősszel a nyolcadik osztályt kezdő Szalóki Bálint. Lassan öt éve pecázik, a barátjától tanulta a horgászatot, édesapjával együtt kezdte. Falujában van ugyan tó, de mindössze húszan rendelkeznek engedéllyel, mert kicsit szigorú a tógazda. Elmondása szerint tavaly gyakran jött pecázni Egerszalókra, de ebben az évben még nem sikerült olyan sokszor.

– A táborban tavaly is voltam már, nagyon élvezem, különösen a szerdai kirándulást várom, benne a Tisza-tavi csónakázással – jegyezte meg.

Prokaj Csongor Egerszóláton lakik, s az egri Szent Imre Általános Iskolában tanul. Most lesz hetedikes. Úgy hat éve kezdett horgászni itt, Szalókon.

– Zsebpecával kezdtem, ez kihúzós, orsó nélküli. Lehet fogni halat úgy is. Most viszont már komolyabb a felszerelésem. A hétfői első napon sajnos nem akadt semmi fogás. Mindössze egyikünknek volt csak sikere – mondta Csongor, aki szintén megfordult a tavalyi táborban is, és idén is szívesen érkezett.

Prokaj Zoltán, az édesapja elárulta, hogy náluk fordított a történet: a kisfia szoktatta rá a horgászatra.

– Korábban soha életemben nem fogtam botot, csak azóta pecázom, amióta ő is. Mindenfelé járunk, Recskre, Aldebrőre, Verpelétre. Leginkább Aldebrőt szeretem, a Pikkelyhalom horgásztavat. Nagyon változó, hogy mikor megyünk, van, amikor minden hét végén szakítunk rá időt, s előfordul, hogy hétköznap is eljövünk. Nekem magamnak emlékezetes nagy fogásom eddig nem nagyon volt, négy kilós körüli ponty a csúcsom – mondta Csongor édesapja.