Komlósi Csaba szerint Eger a saját háza táján is sepregethetne környezetvédelem terén

Komlósi Csaba (A Városért) tanácsnok Bóday Pálnak, a kápolnai Macskaárvaház alapítvány kuratóriumi elnökének nyílt levelére azt válaszolta, megtisztelőnek érzi, hogy álláspontjának kinyilvánítását kéri a Tarnát sújtó tavalyi ökológiai katasztrófával kapcsolatban.

– Azt gondolom, hogy én ezt megtettem azon a közgyűlésen, ahol a nevezett borászat szankcionálásáról, azaz arról döntött a testület, „hogy az elkövetkező két évben nem kívánja támogatni azon rendezvényeket, amelyek a debrői Tóth és Tóth Borászat számára megjelenési lehetőséget biztosít Eger városában, továbbá kifejezi azon szándékát, hogy Eger önkormányzata szervezésében megvalósuló rendezvények ezen időtartamban ne biztosítsanak megjelenési lehetőséget a nevezett borászat illetve annak termékei részére” – fogalmazott Komlósi Csaba. 

Hozzátette, ezen az ülésen elmondta azt is, hogy némiképp hitelesebb lenne a közgyűlés döntése, ha a Tarnát ért korábbi szennyezés ügyében is hasonló határozottsággal foglalt volna állást! Ugyanis 2019. júliusában a Bene-patakon keresztül érkezett vegyi anyagok súlyosan károsították a Tarna élővilágát is, egészen Jászdózsáig a halállomány jelentős pusztulását okozva. 

– A szennyezést a Mátrai Erőmű ipari parkjában működő Viresol Kft. okozta. Beszéltem arról is, hogy Eger közgyűlése a saját háza táján is söprögethetne, mert az Eger-patakot hosszú évek óta szennyvízcsatornaként használó borászatok ügyében semmilyen előrelépés nem történt, illetve a Kertész út több mint száz fájának a kivágása vegetációs időszakban történt egy önkormányzati projekt részeként. Végezetül arról is szót ejtettem, hogy foglyai vagyunk egy olyan gazdasági rendszernek, ahol a mindennapjainkban nem egy esetben olyan dolgokat vagyunk kénytelenek megtenni, amelyekről tudjuk, hogy ökológia szempontból minimum problémásak. Ebben a világban a gazdasági szempontok rendszeresen írják felül a társadalom, vagy éppen a természet  szempontjait, aminek megrázó bizonyítéka a pontosan 23 éve a Tiszát ért borzalmas következményekkel járó cianidszennyezés – emelte ki Komlósi Csaba. Azt is hozzátette, hogy a mára már meghaladott elveken alapuló vízügyi gazdálkodás felelőssége sem elhanyagolható az ügyben. 

– Az egri hódgátakkal kapcsolatban már írtam arról, hogy alapvetően rosszul bánunk felszíni vizeinkkel.  Aszályos, száraz időszakokban hajlamosak vagyunk szinte az utolsó cseppig kiszipolyozni folyóinkat, patakjainkat, mint az a Tarnával is történt, amikor pedig hirtelen sok a csapadék, akkor igyekszünk mielőbb megszabadulni a víztől, ahogy az a mostani esősebb időjárás után is zajlik. Olyan  vízgazdálkodási szemléletre lenne szükség, ami a természetes vízmegtartásra, a vízvisszatartásra helyezi a hangsúlyt! Számomra nem kétséges, hogy ebben az ügyben a Tarnával, a Tarna élővilágával és azokkal vagyok, akik számára a természetvédelme nem csupán egy politikai termék, hanem a mindennapjaik, az életük része – zárta sorait Komlósi Csaba.

 Kifejtette, hogy mélységesen egyetért minden gondolattal. 

– Válaszodban lényegében összefoglaltad mindazokat a társadalmi, kormányzati, hatósági és mentális, gondolkodásbeli anomáliákat, amik a Tarna vizének ellopáshoz, az Eger-patak rendszeres szennyezéséhez, vagy éppen a botrányos, Bene patakon történt gátlástalan ökológiai agresszióhoz vezettek és vezetnek. 
Bár a mi alapítványunk alapvetően állatok mentésével, gyógykezelésével foglalkozik, mi sem nézhettük tétlenül a kápolnai árvaházunk közvetlen közelében tapaszt gátlástalan ökológiai agressziót. Ezt csak azért említettem, hogy tudd: erőnkhöz mérten bármikor partnerek vagyunk a térség más, esetleg éppen általad észlelt természetkárosító, állatokat veszélyeztető környezetpusztítása elleni küzdelemben. 

Hozzátette, azt tapasztalta, hogy az emberek igenis képesek és hajlandóak tenni szeretett patakjukért, erdőjükért, vagy éppen a nehéz sorsú állatokért, így van értelme politikai hovatartozástól, világnézettől független zöld közösségeket létrehozni, amelynek tagjai, ha kell, nem félnek kiállni a minket körülvevő, még megmaradt flóráért és faunáért. Szerinte erre lenne szükség a vármegyében is, ők pedig készíteni fognak egy kézikönyvet a Tarna élővilágáról a forrástól a torkolatig, valamint kezdeményezik a rendkívül törékeny vizes élőhely valamilyen fokú védelmét és a vízkivétel tiltását.