Bátran megélt katolikus hitéről vallott a pápa előtt tanúságot tevő egri egyetemista

Mint korábban írtuk, sokan utaztak vármegyénkből hogy találkozzanak a Szentatyával: egri politikusokon kívül, középiskolás diákok és kispapok keltek útra, de még a szilvásváradi lipicai lovakra is az a megtisztelő feladat várt, hogy díszőrséget állhattak a pápának. Nagy Krisztina, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem 3. évfolyamos, közösségszervezés szakos  hallgatója pedig egész életére szóló élményben részesült: tanúságot tehetett Ferenc pápa előtt szombaton Budapesten, a Szentatya magyarországi látogatásának alkalmából. Az eseményt követően interjú készült Krisztinával, amelyet az egyetem honlapja tett közzé.

- Kedves Krisztina, hogy történt, hogy az egyetemisták és a térség képviseletében éppen te kerülhettél oda a megszólaló néhány fiatal közé?
- Nem volt előzetes kiválasztás, egyszerűen rám került a sor, egyszercsak egy telefonhívásból értesültem erről a hírről. Boldog és izgatott voltam, hogy erre készülhetek, igazán örömmel töltött el.

- Mi volt a fontos számodra, amikor a tanúságtételre készülve papírra vetetted a gondolataidat?
- Az, hogy egyértelműen jelezzem: mindannyiunk életében vannak nehézségek és ez teljesen rendben van. Ugyanakkor Jézus az és Isten maga az, aki minden ilyenen keresztül tud minket vinni. A mindennapi Istenre találás gondolatát szerettem volna átadni a találkozó résztvevőinek és mindenkinek, akihez eljutnak a mondataim. Nagyon fontos tudatosítani magunkban, hogy nem vagyunk egyedül! Teljesen rendben van, hogy vannak jobb és rosszabb napok az életünkben, de az, hogy Istenhez tartozunk, felemel, át tud lendíteni bennünket a mélyebb pillanatokon. Ez volt a fő üzenetem.

- Röviden a katolikus egyetem áldásairól is beszéltél...
- Igen, hiszen az, hogy az egyház bekapcsolódik az egyetemi életbe, egy modernebb szinten jeleníti meg, közelebb hozza a hitet a fiatalokhoz. Az egyetemen az egyház személyesen szólít meg, mindenki érezheti azt, hogy meghívót kaptunk: bátran be lehet kapcsolódni. Én magam is egészen bátran megélhetem a hitemet a katolikus egyetemen, sőt, motiváló erő lehetek a többieknek.

- Hol tart most szerinted a katolikus egyetem fiatalsága, mennyire nyit a hit felé, illetve a te személyes tanúságtételednek esetleg milyen eredményei vannak?
- Akik katolikus háttérből jönnek és ebben a közegben nőttek fel, nyilvánvalóan nyitottak. Úgy látom, a többiek számára fontos, hogy legyen egy bátor személy, aki elsőként feláll és azt mondja, gyertek el, kövessetek, ne féljetek! Fontos, hogy mindannyiunk életében legyen egy olyan ember, aki tud minket húzni, segíteni. És persze mi is nyitottabbá válhatunk ezután arra, hogy újra és újra tanúságot tegyünk, hívjuk, bátorítsuk a többieket. Úgy érzem, igazából rajtunk múlik, hogy a társaink mennyire lesznek nyitottak a hit felé.

- Ha az emberi élményen, örömön túl is kérdezhetek, milyen szellemi élmény volt, milyen többletet adott neked ez a mai, igazán különleges nap? Meg tudod ezt már most fogalmazni?
- Nagyon jó volt Jézus jelenlétében lenni! Lehet, hogy sokan azt gondolják, hogy a fiatalokat nem érdekli Isten, nincsenek közel Őhozzá. Mi annak a bizonyítékai vagyunk, hogy ez nincs így. Ez erőt ad nekem is: van miért tanúságot tenni. Nagyon fontos, hogy ennyien együtt voltunk egy közösségben, személyesen pedig, mint aki a szentatya és ennyi fiatal előtt tehettem tanúságot, úgy érzem, hogy Jézus elhívott engem. Ott volt a helyem. Talán ez az a szellemi útravaló, ami egy életen át elkísér engem, hogy itt kiválasztottak, elhívtak egy feladatra és erről nem szabad elfeledkeznem.

- Ferenc pápa néhány mondat erejéig csak rád figyelt, de nem csupán átadhattál egy üzenetet hívő fiatalként a korosztályod képviseletében, hanem azután a szentatya szemébe is nézhettél egészen közelről, s kezet foghattál vele. Az egészen bizonyos, hogy az unokáid is mosolyogva és büszkén mesélik majd a barátaiknak, hogy Krisztina mama találkozott Ferenc pápával, de számodra, személyesen milyen élményt adott ez a találkozás?
- Az, hogy Krisztus földi helytartójával találkozhatunk, leírhatatlan. Ezt nem lehet egy szóban, vagy mondatban megfogalmazni. Éreztem Jézus jelenlétét, elmerülhettem Isten kedves jelenlétében, annál többet jelenleg nem tudok mondani, hogy csodálatos, mindannyiunkat feltöltő élmény volt ez a találkozás. A pápa nagyon közvetlen volt, valóban mindannyiunk szívéhez szólt. Aki ott volt, nem csak azt érezhette, hogy általában a magyar fiatalsághoz beszél a szentatya, hanem – szerintem – mindenki személy szerint átvehetett egy-egy mondatot.

- A köszöntőd végén úgy tűnt, hogy adtál valamit Ferenc pápa kezébe, amit azután ő visszaadott neked. És talán mondtál is valamit, ami egy imatémával kapcsolatos. Ha nem túl intim dolog, lehet tudni, hogy miről szólt ez a rövid beszélgetés a szentatyával?
- Nem én adtam neki ajándékot, hanem ő adott nekünk, tanúságtevőknek a kézfogás után egy-egy rózsafűzért. Én csupán annyit mondtam Ferenc pápának, hogy imádkozzon a betegekért.

- Nyilvánvalóan kaptál ma egy komoly útravalót. Min változtat ez a mai nap a te életedben? Nagyobb lendülettel mész tovább a tanulmányaidban, vagy megerősödött a hitéleted? Van benned akár egy változás, amit már most meg tudsz fogalmazni?
- Ez az utolsó évem az egyetemen, így a sok vizsga, a tanulás teendői hoztak nehezebb napokat, volt, amikor csak erre fókuszáltam. A mai nap adott egy löketet: nem vagyok egyedül azokban a dolgokban, amiket éppen csinálok. Megértettem, hogy persze meg kell tennem mindent, amit csak tudok, ám a többit bátran Istenre hagyhatom. Hagynom kell, hogy Ő adjon áldást az életemre. Megcsinálom a vizsgáimat úgy, ahogyan az tőlem a legjobban kitelik, ő pedig megmutatja nekem, hogy ezt követően milyen utat szán nekem. Mindenképp a hitemben megerősödve megyek tovább, sokkal nagyobb bizalommal a jövő felé, és kétségek nélkül. Az életem az ő kezében van, ő tudja, hogy mi az én utam, és nekem nem kell ezek felől aggódnom. Sok terhet éreztem a vállamon az elmúlt időszakban, ezeket ma Istennél hagytam, letettem a kereszthez, s úgy érzem, hogy ezeket Isten le is vette rólam. Újult erővel megyek tovább.

- Mit jelent számodra az, hogy keresztény vagy? Van erre egy szó, vagy egy mondat a szívedben?
- Igen, van. Kereszténynek lenni reményteli. Így élek.

Nagy Krisztina gondolatai után eszünkbe juthat, hogy a Biblia úgy tanít: „Hit nélkül pedig nem lehet senki sem kedves, aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy Ő van és megjutalmazza azt, aki Őt keresi.” Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatójának személyes példája is azt igazolja, hogy az kap igazi erőt, reménységet, aki őszinte hittel, nyitott szívvel közelít Istenhez. 

Az interjút az egri egyetem honlapja tette közzé.