2023.04.03. 11:31
Kótai Tamás művésztelepeket szervez Szihalmon, nem szeretne siránkozó alkotó lenni
Kótai Tamás, Mezőszemerén élő képzőművész úgy látja: már abba a korba lépett, ahol összefolynak az évek és a szakmai munka. Jelen egzisztenciális kasztjukból kilépni nem tudnak az alkotók, a társadalmi, közösségi, intézményi változások sem feltétlenül segítik a szakmájuk fejlődését, bemutatkozási lehetőségeit.
A mezőszemerei művész alkotás közben
Forrás: Heves Megyei Hírlap
– Meglehetősen sommásan hangzik az egzisztenciális kasztok zártságáról szóló véleménye.
– Pedig szerintem ez érvényes az amatőr vizualitással foglalkozó és a kvalitásos alkotókra egyaránt. Ezek makacs tények, de nem szeretnék a siránkozó képzőművész színeiben feltűnni, amikor alkot az ember, mindez már nem számít. Igaz, a konkrét kivitelezés, megvalósítás, anyagba öntés már ütközhet financiális korlátokba, de a gondolat progresszióját nem semmisítheti meg.
– Olvasóink leggyakrabban szihalmi történésekhez, azon belül is a Magyar-Tár-Ház programjaihoz köthetik az ön nevét. Miként alakult ez így?
– Több mint tízéves mezőszemerei életem egyik kalandos fordulata, hogy a szomszédos Szihalmon helyreállított és üzemeltetett régi magtárépület, a Magyar-Tár-Ház emeletén, Márkus János igazgató úr jóvoltából a kortárs képzőművészet kapott egy autentikus teret kiállítások és művésztelepek rendezésére. Szabadkéz Művésztelepnek és Galériának kereszteltük, ami egyben azt is jelenti, hogy a ház vezetése bizalommal enged szabad teret a szakmai döntéseinknek, munkánknak.
Kótai Tamás országos kiállításai
A 2018-as évben Budapesten, Újlipótvárosban volt Kótai Tamás Szabadulási kísérlet című kiállítása. 2019-ben szintén a fővárosban a MAMÜ Galériában Szakadozó jel címmel Gulyás Andrea Katalinnal és Lipkovics Péterrel rendeztek kiállítást, ezt követte egy önálló bemutatkozás Szihalmon Kényszerfelszállás hívószóval a Szabadkéz Galériában. 2020-ban ugyanitt két tárlat követte egymást Gulyás Andrea Katalinnal Deszant I. és Deszant II. néven. 2021-ben: az egri IV. Akvarell Triennálé fődíjasaként önálló bemutatkozása volt a Kepes Intézetben Kirajzás címmel, Budapesten a Gizella Malom átriumában két nagy méretű murális munkát is készített Futva álmodás I. és II. elnevezéssel, valamint a Miskolci Galériában Gulyás Andrea Katalinnal megrendezték a Törvényen kívül című kiállításukat. 2022-ben Budapesten az Eötvös 10 Művelődési Házban állította ki legújabb munkáit Izzó ösvények címmel. Mindemellett több országos kiállításon vagy egyéb csoportos bemutatkozáson vett még részt.
– De mi is történik ebben a több szempontból is kuriózumnak számító létesítményben?
– Feleségemmel, Gulyás Andrea Katalinnal és barátaimmal, Huszár Imrével, Szurcsik Józseffel karöltve dolgozunk és ábrándozunk a jövőképen. Eddig öt nyári, két téli művésztelepet szerveztünk azok zárókiállításaival, valamint ezeken kívül több meghívott kiállítást, egyénit, csoportost. Az itt résztvevők és kiállítók a magyarországi kortárs képzőművész társadalom aktív szereplői, különböző műfajokban alkotnak, voltak festők, grafikusok, szobrászok. Technikailag is többféle médium jelenik meg az installációtól, festménytől, grafikától, objekttől, fotótól, videótól a szoborig. Idén a III. Téli Szabadkéz Művésztelep időpontja eltolódik januárból a megdrágult fűtés miatt, de április végén, május elején megrendezzük zárókiállításával együtt, majd ezt követik kiállítások a VI. Szabadkéz Művésztelep kezdéséig, mely augusztus első három hetében zajlik majd. Természetesen az itt készült művek az utolsó hét végén kiállítási keretet kapnak és nyitva áll majd az érdeklődők előtt.
– Azt sokan tudják, hogy Egerben az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Képzőművészeti és Művészetelméleti Intézetében a Grafikusművész képzésben egyetemi docensként oktat már több mint tizenöt éve. Mi minden történik még a képzőművészet, ahogy ön nevezte, egzisztenciális kasztjában?
– Mai napig érdekes visszagondolnom Budapestre, a Képzőművészeti Főiskolán töltött éveimre, hogy ott a nyolcvanas években sok ösztönzést nem kaptam a mestereimtől. Itt Egerben van esélyem ezt másképp csinálni, és a jóval fiatalabb korosztályoknak ezeket az általam vélt egykori hiányokat megadni. Mostani tanítványaim másodévfolyamosok, és innentől velük is lesz nyaranta kötelező művésztelepem, ami most iskolakezdés előtt Miskolcon a Miskolci Galéria alkotóházában lesz. Jelenleg pedig az egyetem Delta épületének galériájában előző osztályom Covid miatt most pótolt diplomakiállítása látható. Szóval zajlik az élet, a művésztelepek mindig kis életsűrítmények, ahol civil, szakmai duma, munka és buli váltja egymást. Az egyetemi felvételik után júliusban Szegeden a 27. művésztelepet rendezem majd, ami szintén egy kiállítással zárul. A közösségi programok alatt és mellett a saját munkámra kell koncentrálnom, mely most a Miskolci Grafikai Triennáléra való készülésből, egy egyedi rajzsorozat folyamatos bővítéséről és ha belefér még az időmbe, akkor még egy kísérleti újabb fejezetből fog összeállni.
– Saját alkotásait, ha el kellene helyeznie a képzőbűvészet palettáján, miként határozná meg?
– Munkáim absztrakt, elvonatkoztatott elemekből, spirituális kalandvágyból, különböző etnikumok esszenciális hagyatékának élményeiből, vagy akár egy mai életszövedékből számomra természetes módon állnak össze. Elvonatkoztatásuk mértéke bármekkora is, nagyon fontos a visszacsatolásuk lehetősége a valóságba. A jelentősen elvont motívumok látványa ellenére és a konkrét jelentéstartalom megfogalmazhatósága nélkül is remélem, hogy valamilyen formában mindenki számára olvasható képi formációkat álmodom.
