Miért?

Sajnos azt tapasztalom, elég sok olyan ember van, aki nem foglalkozik azzal, hogy szebbé tegye mások napját, figyelmet fordítson a kedvességre. Sőt, vannak, akik megszólják azt, aki örül valaminek, vagy éppen ellopják azt, ami a többi embernek szép pillanatokat okoz. Pedig jó fejnek lenni sem kerül több energiába, mint bunkónak és mogorvának lenni, legalábbis szerintem. 

S hogy miért jutottak ezek eszembe? Még a múlt év végi ünnepek előtt Budapesten a Keleti pályaudvarnál megtaláltam Kolodkó Mihály apró szobrát, amely egy Trabantot ábrázolt. Az ajtaját ki lehetett nyitni, s a járókelők apró ajándékokat helyeztek el benne. Kolodkó-alkotás egyébként Egerben is található, a Szépasszony-völgyben egy szőlőt taposó női alakot mintáz. 

A miniatűr alkotásokból rengeteg van, többen kihívásként tekintenek arra, hogy mindet felkeressék. Fotózkodnak a művekkel, szeretik azokat, olyannyira, hogy például a Főkukacnak télen sapkát horgolnak, a Trabantba meglepetéseket tettek. Így múlt időben. Ugyanis a kisautó eltűnt. Nem ez az első miniszobor, amelynek lába kélt. Bárhogy gondolkodom, nem értem. Miért kell hazavinni egy miniszobrot, amit olyan sokan szerettek? A kérdéseim sora szinte végtelen... Miért kell mások boldogságának keresztbe tenni? Miért kell leszólni valaki ruháját, ami neki nyilvánvalóan tetszik, s miért nem lehet osztozni a másik boldogságában? 

Aki tudja a válaszokat, ossza meg a nagyvilággal. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock)