Régi bringa

Valamelyik nap szembe jött velem egy fotó az interneten. Régi kép, talán a múlt század negyvenes éveinek a végéről, a barátom édesanyját, Eta nénit ábrázolja. Eta néni élete teljében – mint a későbbiekben is – igen dekoratív nő volt, ezúttal mégsem a küllemére kaptam fel a fejem. 

Más vonta el a figyelmemet: a biciklije. Korabeli Csepel járgány volt, még a régi emblémával: Weiss Manfréd Művek. És minden extrával, ahogyan abban az időben lennie kellett: rugós nyereg, alatta bőr szerszámtáska (bár nem látható, benne feltehetően az összes bringához mellékelt lemezkulcsokkal), továbbá láncvédő, csengő, réz névtábla az első villán. 

A lámpát még nem csavarozták fel rá, de a kormányrúdon már ott volt a tartója, és a dinamót sem látni, de ezektől eltekintve rendben volt minden. Pontosabban, több mint rendben. A hátsó sárvédőre, a küllők mellé ugyanis szereltek még valamit, aminek köszönhetően nemcsak a vázszerkezet kialakítása árulkodott arról, hogy női járgányról van szó. Ez volt a szoknyavédő háló. 

Jó volt látni ezt a régi emléket, hiszen visszaidézte a kort, amikor még naponta találkoztunk hasonló szerkezetekkel az utcán. Nyeregtáska, dinamó, névtábla… Lehet, most el kellene sütnöm néhány goromba poént a női kerékpárokkal kapcsolatos sztereotípiákról, de nem teszem. Minek is...? Az idősebbek enélkül is tudják, hogy miről beszélek, a fiatalok pedig úgyse értenék. A TikTokhoz nem kell szoknyavédő háló.

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Fortepan / Kieselbach Tamás)