Te tudod, mi a szalajka?

A kérdés biztosan sokakban felmerült, a szalajka szó nem nagyon fordul elő manapság a beszélt és írott nyelvben az említett alakokon kívül. Valami oka mégis lehetett, hogy a múltban ezt a nevet kapták ezek a földrajzi egységek.

A választ a Szalajka Ház Váraszó elnevezésű Facebook-oldalon találtuk meg. 

- A 18. században a Magyar Királyság területén is beinduló kezdetleges vegyipar legfontosabb terméke a hamulúg volt. Ezt használták a szappan előállításához, de az üveghutákban az fúvott öblösüvegek előállításához is nélkülözhetetlen alapanyag volt. A hamulúg, vagy más néven hamuzsír a kálium-karbonát természetes úton előállított formája, melyet alkáli sónak, azaz „sal alcali”-nak, avagy magyarosan szalalkálinak is hívtak. Na, ebből ered a népies neve, azaz a „szalajka”. 

De mi is pontosan a hamuzsír? 

A fa elégetésekor – elsősorban a bükkfát kedvelték – a hamut összegyűjtötték, és a „hamuházba”, vagy más néven „szalajkaházba” vitték. Itt vízzel átitatták, és egy nap állás után a hamuból kicsorgó lúgos levet nagy üstökben addig főzték, míg a víz elpárologtatásával az oldatból sűrű massza nem keletkezett. Ez volt a fekete hamuzsír, amit még kiégetéssel „kalcináltak”, azaz fehérítettek. Ez a morzsalékony kékesfehér gipsz szerű anyag lett a végtermék, amely képezte aztán a szappangyártás, a textilfehérítés és az üveggyártás alapanyagát - írják a bejegyzésben.

Szalajka és fakitermelés

A probléma csak az volt, hogy egy tonna bükkfa elégetésével egy kiló hamuzsírt tudtak mindösszesen előállítani. Elképzelhető, hogy mindez mekkora arányú erdőpusztítással járt, évente több száz km2 erdőt égettek fel a hamuzsírfőzők. Égették a fát boksákba hordva, de sokszor lábon is – ami szárazabb időben gyakran azzal járt, hogy egész hegyoldalak égtek le. A magyar hamuzsír egész Európában keresett volt, főleg hogy a 18. századra Nyugat-Európában már elfogytak azok az ősrengetegek, melyeknek faanyagát hamuzsír főzésre használni lehetett volna - fogalmaztak a posztban.

Ennek a hatalmas erdőpusztításnak próbált Mária Terézia gátat vetni, amikor is 1755-ben rendeletben tiltotta be a magyar hamuzsírnak a monarchián kívüli exportját – úgyhogy innentől a Magyarország elsősorban Ausztria iparának hamuzsír igényeit fedezte. De ez sem volt kevés: 1764-ben 36 865 mázsányi hamuzsírt exportáltunk Ausztriába, amit kb. 300-400 km2 erdő letarolásával lehetett előállítani! Évente - tették hozzá.

Tehát itt, a Szalajkában is hamuzsírt főztek a 18 - 19. században, amelyről a ház, és egykor az egész völgy is kapta a nevét. A hamuzsír főzés először a Dunántúl, majd később a Felvidék bükkerdejeit emésztette fel, majd a 19. század végére visszaszorult az Északkeleti-Kárpátokba, hiszen már csak itt maradtak kizsákmányolható, nagy kiterjedésű erdőrengetegek - írták.