Újabb év, újabb album – gyorsan is maradandót tudott alkotni az egri kötődésű Ethnofil

- Hosszú kihagyás után tavaly év végén játszottatok először újra Egerben. Hogy éreztétek magatokat?

- Az a koncert egy hatalmas meglepetés volt számunkra is. Akkor már három vagy négy éve nem játszottunk Egerben, és fogalmunk se volt, ki emlékszik még ránk. Végül közel háromszázan gyűltünk össze az Urániában, ami nagyon szép szám ahhoz képest, hogy a budapesti közönségünk is körülbelül ekkora most. Nagyon jó volt összefutni olyan emberekkel, akikkel öt-tíz éve nem találkoztunk, és nagyon örültünk az Uránia adta lehetőségeknek is, próbáltuk minden tekintetben kihasználni.

- Ha jól tudom, az egri fellépést januárban egyből egy alkotótábor követte.

- Igen, szinte közvetlenül utána Lakitelekre utaztunk, ahol négy-öt napot töltöttünk el, és közben megszületett két új szám. Ezek már az új lemez alapját képezték, de akkor még nem gondoltuk volna, hogy szinte fél év alatt el is készül a teljes anyag. Tavasszal ismertük meg Bánki Nikit, a zenekar mostani menedzserét, aki felvetette, hogy az októberi, budapesti koncertünkre akár egy vinyllel is készülhetnénk. Egy ilyen lemezre körülbelül negyven percnyi zene fér, így adott volt a feladat, hogy nyár végéig megírjuk és felvegyük az album többi számát.

- Ez azért nem kis vállalás.

- Nem, főleg nyáron, amikor a legnehezebb összeszervezni a próbákat, stúdiózást. Pont emiatt egy nagyon pörgős munkatempót vettünk fel, és magunk is meglepődtünk rajta, milyen gyorsan tudunk egy-egy ötletből számokat írni. Néhány nap alatt vettük fel, és ugyanennyi idő alatt utómunkáztuk az albumot, így augusztus végére el is készültünk vele. Előző lemezünk, a The Edge esetében csak az utómunka fél évet ölelt fel, ebből is látható, hogy a mostani egy egészen másfajta munkafolyamat volt.

- Érződik a lemezen a különbség?

- Mindenképp. Az idő rövidségéből fakadóan ezek a zenék sokkal improvizatívabb, természetesebb módon születtek meg, ami nagyon átüt a felvételeken is, élővé teszi őket. Míg a korábbi lemezeinket általában szólamonként vettük fel, ezen az albumon már együtt játszik az egész zenekar. Úgy tűnik, mostanra érett össze annyira a csapat, hogy stúdiókörülmények között is rögzíthető, kiadható formában tudunk zenélni.

Különlegessége még az albumnak, hogy egyes számok keverésekor felhasználtunk olyan improvizatív felvételeket is, amiket még a lakitelki alkotótáborban rögzítettünk. És nagyon másképp hangzik az, amikor egy zenekar életében először talál rá egy témára, mint amikor már tudatosan, megtanulva adja elő. Ez is a zene – és a felvétel – élő hatását erősíti.

- Honnan jött az album címe?

- Az egyik szám szövegéhez kerestünk csillagászati szakkifejezéseket, és akkor találtunk rá az Azimutra, ami annyira megtetszett, hogy végül nem csak a szám refrénje és címe lett, hanem az albumé is. A hangzása, jelentése is valahogy egybecsengett az album zenei és vizuális koncepciójával.

- Videóklip is készült az Azimuth számhoz.

- Igen, ráadásul egri kötődése is lett, hiszen a rendezőnk, Szőke Barna itt végezte a főiskolát. A felvételt a Magyar Filmszemle legjobb rendezése címre jelölték, klip kategóriában bekerültünk a legjobb tíz közé, ami nagyon nagy öröm volt számunkra. Ez történt október elején, 19-én pedig be is mutattuk az új lemezt a budapesti Akvárium Klubban. Nagyon hasonlóra tervezzük a 27-ei, egri koncertet is: az új albumon kívül felcsendül néhány régebbi szám is, és idén is szeretnénk kihasználni az Uránia óriási mozivásznát.

- Tavaly azt mondtad, nem akarjátok stílusmeghatározások közé szorítani a zenéteket. Mit takar akkor most az új jelző: organikus post-pop?

- Továbbra is úgy gondoljuk, hogy a stílus csak egy eszköz a zenében, mégis, időközben szembesülnünk kellett azzal, hogy az embereknek támpontokra van szüksége, amikor először hallanak a zenekarról. Az organikus jelző leginkább a zene keletkezésére, annak folyamataira utal, a pop pedig az érthetőséget, letisztultságot, az ének központi szerepbe emelkedését írja le. Persze továbbra sem egy olyan popzenét kell elképzelni, mint amit általában a rádióból hallunk – ezért alkalmazzuk a post jelzőt, hogy az újragondolt, művészibb irányt hangsúlyozzuk vele.

- Mi hozott vissza titeket ismét Egerbe?

- A tavalyi koncerten annyira jól éreztük magunkat, hogy rá egy hétre le is kötöttük az idei időpontot az Urániában. Egyértelművé vált számunkra, hogy szeretnénk évente legalább egy, de inkább két koncertet Egerben, egyet az ünnepek közt, egyet pedig nyáron, szabadtéri színpadon. Ez utóbbi idén nem valósult meg, de jövőre már biztosan működni fog. Az, hogy van itt pár száz ember, aki emlékszik és kíváncsi ránk, nagyon jó érzés számunkra, és nem akarunk elszakadni ezektől a szálaktól. Rengeteg ismerősünk, barátunk még mindig itt él, és már csak amiatt is eljövünk Egerbe, hogy velük újra meg újra találkozhassunk.