2023.07.07. 17:25
Elégették, testét a Dunába dobták, mesél a füzesabonyi bíró
A füzesabonyi dr. Kalina József, a Fővárosi Törvényszék nyugalmazott tanácselnök bírója arról híres, hogy rábízták a legnagyobb súlyú bűnügyek tárgyalását. Az eljárásokbeli emlékeit foglalta össze hiánypótló kötetben, aminek a címe Bűnügyi történetek. Ez alkalommal a vele készült, a munkáját bemutató interjú harmadik részét olvashatják.
A PKKB-n lévő könyvesbolt, a Roni Bt. forgalmazza kizárólag dr. Kalina József kötetét
Forrás: Berán Dániel/Heves Megyei Hírlap
– Fajsúlyos gyilkosságok elkövetői ügyében is ítélkezett. Említene néhányat?
– Nagyon nagy ügy volt a Dragan B.-féle sorozatbűntény, amelynek során a csepeli eperföldeknél öt embert öltek meg, egy hatodik meggyilkolását megkísérelték. Az ügynek tizenhárom vádlottja volt. A történeti tényállás szerint kábítószer értékesítésével bíztak meg egy személyt, aki azonban nem adta el, hanem elszívta. Találkozóra hívták, ott nagyon elverték, majd azt mondták neki, eljátsszák, mintha felakasztanák... Amit tényleg megtettek. Utána elégették a holttestét, a Dunába szórták a maradványait.
– Hogyan derült erre fény?
– Az egyik elkövetőt utóbb tetten érték rabláson. Ő közölte, vádalkut kötne. Elmondja a fentebb említett emberölést, ha cserébe elnéznék neki a rablást. Kifejtette, mi történt, ám a nyomozó kijelentette, hagyjuk ezt, mert a holttest maradványai nem lelhetők fel. Ám a rablás egy másik tettesét Bécsben fogták el. Hazakerült, s a rendőr kérdezte tőle, hogy az emberölés áldozatával mi a helyzet. A válasza ez volt: maga honnan tud erről? Azután elmesélte ugyanazt, amit a rablás első gyanúsítottja. Ha két tettes ugyanarról a bűntényről ugyanúgy számol be, akkor nagy a valószínűsége, hogy az eset úgy történt, ahogy ők azt előadták. Már volt alapos gyanú másik két elkövetővel szemben is, akik beismerték a tettüket. A szerbiai Dragan B. nagyon ravasz volt, mindig vádalkuzni akart. Azt mondta, na jó, ő ezt elkövette, de el tudna mesélni olyan esetet, amikor négy embert öltek meg, s ő ezt messziről látta. Egy másik családdal felosztották a lopási területet. Észrevették, hogy az ő részükön a másik társaság tagjai üveget, rezet gyűjtenek. Megbeszélték, hogy végeznek velük. Az egyiket baltával verték agyon, egy idősebb férfit hurokkal fojtottak meg. Egy nő fejére párnát szorítottak, majd ruhaszárító kötéllel fojtogatták, míg meg nem halt. Egy ifjabb hölgyet autóban fojtottak meg. A négy holttestet megpróbálták elégetni, de nem sikerült nekik. Ekkor elföldelték őket. DNS-maradványok alapján sikerült kideríteni, hogy Dragan B. az ügyben elkövető, nem szemtanú. A tárgyaláson közölte, ha elnéznék neki ezt, akkor megmutatna Szerbiában olyan területet, ahol kétszáz embert ástak el. Ám az a hágai nemzetközi bíróság hatásköre, nekem meg ezt a csepeli esetet kellett elbírálnom.
– Hány tárgyalási napot tartott ebben a terjedelmes eljárásban a bíróság?
– Több tízezer oldalas dokumentum volt, ötvennél több tárgyalási napot vett igénybe az ügy. Emellett más ügyeim is voltak. A Büntetőeljárási Törvény előírta, hogy három hónapon belül kell folytatni az eljárást, különben elölről kell kezdeni. Azt egyik bíró sem szereti. Legalább két évig tart ilyen nagy ügyek tárgyalása.
– Melyek a bíró érzései ilyen esetek tárgyalásakor?
– A bírónak nem szabad érzelmi alapon vezetnie a tárgylást, s ítélkeznie. Objektívnek kell lennie. Előfordult az egyik ügyemben, hogy a tettesek kislányt erőszakoltak meg hatan. Az ügyész úgy kezdte a perbeszédét, hogy ilyen korú az ő lánya is, és ha ő lenne a sértett, akkor mit tenne. A védő nem hagyhatta ki a magas labdát… A bíró soha nem mond olyat, hogy nekem is van két lányom, s akkor…, dehát el sem járhat abban az ügyben. Elfogultságot kell bejelentenie.
– Hányszor jelentett be elfogultságot?
– Régen Füzesabonyban az ifjúsági szövetségben dolgoztam, a térségben egy falusi ember, akit ismertem, utóbb belekeveredett egy bűnténybe. Én kaptam az ügyet. Amikor végigolvastam a történetet, szóltam a bírósági csoportvezetőnek, hogy nem akarok eljárni ebben.
– Sokat kellett-e vitatkoznia adott eljárásban a felekkel?
– Soha nem vitatkoztam, egy bírónak nem is szabad. Az a feladata, hogy mindenkit meghallgasson. Utána tudnia kell elvonatkoztatnia a megismerés szabályai szerint. Ha a bíró ellentmondást észlel a vádlott vallomásában, akkor arra rá kell kérdeznie. Kérdéseket kell feltennie a feleknek, a tanúknak, a szakértőknek, tisztáznia kell, mi miért és hogyan történt, s aztán mérlegelnie kell a körülményeket. Ezt követi az ítélet meghozatala.
– Milyen viselkedési módokat tapasztalt az ítélet kihirdetése után?
– Volt, aki megkönnyebbült. Volt, aki azt mondta, erre számítottam, örülök, hogy vége a procedúrának. A konok tagadó lehet, hogy belülről belenyugodott, de kívülről azt a látszatot akarta kelteni, hogy ő ezt a bűncselekményt nem követte el, a szankciót nem érdemelte meg. Neki ott volt a jogorvoslati lehetőség. Volt, aki gyorsan távozott a tárgyalóteremből, nem mutatott reakciót. Volt, aki miután az általam rá kiszabott 12 évet letöltötte, amikor összefutottunk a bírósági büfében, közölte, nem haragszik, mert a bíró úr a munkáját végezte.
– Az ítélkezés egyik mércéje, hogy jogorvoslati kérelmek nyomán a másodfok milyen arányban változtatja meg az elsőfokú határozatot…
– Összességében nagyon sok ítéletemet hagyták helyben változtatás nélkül, s persze, számosat megváltoztattak. Az én esetemben az utóbbiak általában szigorítások voltak. Sokszor enyhébben ítéltem meg a történteket, persze a törvényes keretek között. A bíró tudja, hogy ha az emberölés öttől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, akkor öt meg tizenöt között kell kiszabnia a büntetést. Ha hatot szab ki, illetve tizennégy évet, mindkettő törvényes. A Büntető Törvénykönyv ma már azt is előírja, hogy a szankciót középmértéken kell kiszabni. Emberölésnél tíz évet. Ha a bíró ettől eltér, azt indokolni köteles.
Kézzel írt ítéletek és könyv
Dr. Kalina József lapunknak azt is elárulta, hogy a Bűnügyi történetek című kötetét kézzel írta, s azt később a lánya gépelte le. Hozzáfűzte: minden ítéletét kézzel jegyezte le papírra. A Tasnádi-ügyben például 380, a Dragan B.-eljárásban 500 oldalt. A lánya a kötet készítésében szívesen segített. Ő jelenleg az Egri Törvényszéken dolgozik, s végzi a jogi egyetemet levelező tagozaton.
– A könyvén végigvonul a Teréz körúti robbantás ügye, az elkövető a rendőrjárőrtől robbantás után akart fegyvert szerezni. Mit érdemes tudni róla?
– Ha az elkövető tartotta volna a nyomozás során előadott beismerő vallomását, kijelentette volna, hogy szánom-bánom, ilyet többé nem csinálok, akkor azt mondtam volna, hogy ez húsz év. Ennek az a jelentősége, hogy különbség van abban, ha a bíróság húsz évet vagy életfogytig tartó szabadságvesztést szab ki. Előbbi esetben a szankció kétharmada, tizenvalahány év kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható az elítélt, míg az utóbbinál meghatározzuk, hogy húsz év kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Az valóban húsz év, előbb nem szabadulhat. Ebben az ügyben volt élet elleni bűntény, terrorbűncselekmény, robbanóanyaggal és -szerrel visszaélés bűntette. Ha ezt egy cselekményként ítéli meg a bíróság, azaz terrorcselekményként, akkor az egy befejezett terrorcselekmény, s nem halmazati, hanem egy büntetést kell kiszabni a tettessel szemben. Időben is volt jelentős elkülönülés, s az egyes bűntényfajtákat külön kellett értékelni. Kifigyelte a járőr útvonalát, s úgy helyezte el a bombát, hogy a robbanás a rendőröket érje. Ők életveszélyesen megsebesültek. Életfogytig tartó büntetést szabtam ki azzal, hogy 25 év után bocsátható feltételes szabadságra. A Fővárosi Ítélőtábla a szankciót súlyosította úgy, hogy harminc év után szabadulhat.
– Most perújítási kezdeményezés van az ügyben.
– Az apja nem nyugodott bele az ítéletbe. A fiatalemberen láttam, megnyugszik az elsőfokú döntés hallatán. A papa keresi a kiskapukat, amik alapján kétséget lehet ébreszteni.
