Jól értik, érzik és igazán szeretik is a munkájukat

Festett agyag­kaspók, malacperselyek, rongyszőnyegek, textiltáskák és még gobelin is készül a fogyatékkal élők napközi otthonában. A Lokodi úti épületnek több szociális tevékenységet ellátó helyisége is van. Az egyik szárnyban az önkiszolgálásra részben képes fogyatékos, illetve jól szocializálható autista emberek napközbeni gondozását, nevelését látják el hat gondozó segítségével. Az intézmény tevékenységéről Maka Piroska, a Kistérségi Humán Szolgáltató Központ igazgatója azt mondja, az otthon célja már harminc éve is a gondozottaknak és családjaiknak való segítségnyújtás volt. Megtudom mindemellett, fontos feladatuk még a társadalmi integráció elősegítse, és hogy az ellátottak a képességeihez mérten minél önállóbb életet tudjanak élni. Itt nemcsak vigyáznak rájuk, hanem fejlesztik is őket.

– Egy féléves „bemérési” időszak után egyéni terápiát kap a gondozott, ám az intézmény sokrétű szolgáltatást nyújt. Az egészségügyi és mentálhigiénés ellátás és szabadidős tevékenység szervezése mellett, rehabilitációs célú foglalkozásokat, munkajellegű tevékenységeket, művészeti elfoglaltságokat is szerveznek számukra szakembereink – részletezi az igazgató asszony, aki körbe is vezet az épületben.

Délelőtt érkezünk, a szobában egy nagy asztal körül legalább nyolcan ülnek és mindenki fejét egy kártyával tűzdelt műanyagpánt díszíti. Társasjátékoznak. Egy másik helyiségben egy kisebb asztal körül is népes a csapat ül. Ők is játszanak, színeznek és beszélgetnek. Egy ajtó mögött egy dobkészletet veszek észre. Piroska elárulja, hogy az idei tervek egyike épp az, hogy a korábban működő Gyöngyszem zenekarukat újra felélesszék, mert a lakók nagyon szerették ezt a tevékenységet is, ám van egy másik nagy tervük is. Elárulja, tavasszal egy kiskertet alakítanának ki az udvaron, ahol levendulát és különböző gyógyfüveket termesztenének. Azokat feldolgozva pedig illatzsákok, később talán szappanok, olajok is készülhetnének, így a többi itt készült termékkel együtt eladásra is „gyárthatnának”. – Szívesen dolgoznak itt az emberek, egyrészt mert hasznosnak érzik magukat, másrészt pénzt kapnak a munkájukért, harmadrészt pedig a közösség miatt – ecseteli.

Közben átérünk egy másik épületbe, az ajtó fölött egy tábla jelzi: foglalkoztató műhely. Itt Rédei Judit koordinálja az embereket, de látszólag nincs sok gondja ezzel. Mindenki elfoglalt. Bár halkan megsúgja, most egy kicsit csendesebb a társaság, máskor azért nagyobb a zsivaj és a nagy nevetések sem ritkák. Az első szobában serényen folyik a munka. Valentin tizenegy éve jár a napközibe és nagyon lelkes az agyagozásban.

– Mindegy mit öntünk, mindent szeretek csinálni, csak az a lényeg, hogy jól kiszáradjon mielőtt a kemencébe megy, mert ha nedves marad, szétrobban – magyarázza.

Gábor pedig a folyamatot mutatja, megtudom tőle, hogy nagyon simára kell kikeverni a porból és vízből készült agyagot, amelyet aztán különböző formákba öntenek és azokból csak másnap reggel lehet kivenni az elkészült darabot. Következő állomás a festők helyisége. A már kiégetett és kézzel díszített kaspók, kerámia borhűtők egymás mellett sorakoznak a polcokon. Regina épp tojáshéjszínűre keni az egyik félkész cseréptartót. Azt mondja, ő nagyon gyors, jól halad ezzel és szereti is nagyon csinálni. Látszik is, hogy itt csupa szorgos kéz munkálkodik. Miután elbúcsúzunk az agyagozó csapattól a szövőszékek közé érkezünk. Két rongyszőnyeg készül éppen. Zoltán egy nagyon szép színeset sző, Lídia pedig egy fehéret készít.

– Még ötvenhárom centiméter hiányzik – mondja és le is méri előttünk. A gondozó látva meglepődésemet közli, hogy ők nagyon ügyesek, tudnak számolni, figyelik a mintákat, eközben fejlődik a finommotorikájuk, a szépérzékük és a gondolkodásuk is. A következő helyiségben ülnek a legtöbben, a szövéshez használt pamut anyagokat vágják egyforma méretre, varrják össze és gombolyítják. Ricsi a legbátrabb, bemutatkozik és egyből meg is osztja, hogy ő most éppen napraforgó mintájú gobelint készít, ezért ő most nem hagyja abba a munkát és megy szünetre tíz órakor, mint a többiek.

Elfogadják. Mint ahogy ebben az intézményben szinte mindent. Emberséggel, következetesen és szeretettel teli légkörben pedig nemcsak a munka, hanem a mindennapi lét is könnyebbé és hasznosabbá válik.