Gólyák

A nagybetűs élet már az egyetemmel elkezdődik. Az iskolai évek félévekre cserélődnek, az órák kurzusokra, a tanárok oktatókra, a diákok hallgatókra. Az ismerősök száma csökken, az ismeretlen viszont csak nő. Sok a kérdés és minden válasz egy újabb kérdést szül. Ezen a változáson én magam is csak pár éve estem át. Úgy gondolom, hogy minden sokkal könnyebb, ha kap az ember egy jó alapot az egyetemtől. Mi más is lehetne ez, mint a gólyatábor.

Első éveseknél a gólyatábor egyszerre áldás és átok. A pár napig tartó tábor során a gólyáknak mindenféle feladatot és kihívást kell teljesíteniük és meg kell mutatniuk, hogy jó csapatjátékosok.

Nem tudom, ki hogyan élte meg, de nekem nem mindennapi élmény volt. Az én gólyatáborom augusztusban volt, nekem viszont július közepén műtötték a térdemet. Szerintem nem kell mondanom, hogy én voltam az egyetlen résztvevő, aki mankóval volt. Így kezdtem neki egy fizikai feladatokkal, bulikkal és játékokkal teli 4 napos tábornak. Legnagyobb szerencsémre azonban ennél jobban nem is alakulhatott volna. A pár nap alatt annyi segítséget kaptam a gólyáktól és felsőbb évesektől, amennyit sosem fogok tudni megköszönni. Minden megmozdulásnál ott volt mellettem valaki, hogy támogasson.

A szó szerint döcögős egyetemkezdésem végül életem egyik legjobb élménye lett. Ezt a kezdeti döcögést azóta is hordozom magammal, de megtanultam örökre: támogatásom mindig van, csupán nekem kell megtanulnom elfogadni a segítséget.

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock.)