Jurtában él egy pár a káli, mesebeli nomád tanyán + fotók, videó

Kál határában van egy kis hely, a Nomád Tanya, amelynek egyes pillanatairól a közösségi oldalon is beszámolnak a tulajdonosai. 

Ellátogattunk hozzájuk, hogy megnézzük, hogyan élnek. Ahogy megérkeztünk, Gonda Mária és Szalmás Sándor gyönyörű népi ruhákban és nagyon kedvesen fogadtak minket. 

Már a kapun belépve az az érzése támad az embernek, hogy megérkezett a nyugalom szigetére. A baromfik járnak-kelnek a portán, s akit a házigazdák szívesen fogadnak, azokkal a kutyák is kedvesek. 

Három éve élik itt a mindennapjaikat a káli birtokon, a téli hónapokat is az itt felépített jurtájukban töltik. 

Mária egy alföldi faluból származik, tanyán nőtt fel, így az állattartás és a növénytermesztés sosem volt idegen számára, s szerette volna tovább vinni a családi hagyományokat. Sándor káli származású, néhány évet városokban is lakott, de honvágya volt, s mindig is az volt a vágya, hogy kiköltözzön a nagypapája földjére, ahol jelenleg élnek a párjával. 

– Bővítettük a területet, vásároltunk még hozzá, így jelenleg 1,2 hektár a miénk. Nem messze laktunk a tanyától, az egyik nyáron vettünk ide csirkéket, s két nap múlva negyvennek lába kélt, ezért gyorsan eldöntöttük, teljesen kiköltözünk  ide. Eleinte jóformán a szabad ég alatt aludtunk, elkezdtük megépíteni a jurtát, amibe ősszel tudtunk beköltözni, s ennek már három éve – kezdték a történetüket. 

Nem mindenkitől elvonultan és magányosan telnek a napjaik, szeretik a közösségi életet. A faluból 10-12 gyerek jár ki hozzájuk rendszeresen, együtt fociznak Sándorral, örömmel etetik meg az állatokat, kiélvezik a tanyasi világ minden percét, közben pedig a szüleik is nyugodtak, hiszen tudják, jó helyen vannak. A kicsik imádnak a szénabálákon ugrálni, s ha pedig elfáradtak, a függőágyakban is megpihenhetnek. 

Rendszeres szerveznek programokat, nyílt napokat is. Évről-évre megemlékeznek Trianonra, ebben az évben először megünnepelték a húsvétot, amikor is a tanyán volt a gyülekező, s közösen járták végig a falut. Szavaik szerint céljuk, hogy megmutassák a gyerekeknek, hogy ez az ünnep nem arról szól, hogy meglátogatják a rokonokat és pénzt kapnak érte, hanem hogy a tisztelet jeléül meglocsolják a hölgyeket. Ennek az idősek is nagyon örültek, kimentek a kapukba, s boldogan fogadták a menetüket, amire népzenei kísérettel is igyekeztek felhívni a figyelmet, hogy mindenki tudja, merre járnak.

–Megtartottuk a gyereknapot is. Rengetegen jöttek el, körülbelül harminc gyerek volt, plusz a szüleik. Kötélhúzás, zsákbanfutás is volt, s ez annyira jól sikerült, hogy még a felnőttek is becsatlakoztak a megmérettetésekbe. Néhány hete tartottuk az őseink napját, ahol múltunk fegyvereit, így például kelevézt, lándzsát, íjakat, ostorokat és pajzsokat is megnézhettek, kipróbálhattak az érdeklődők. Volt fegyverbemutató is, és egy citerazenekar színesítette a napot. Este pedig szertűzgyújtással adtunk tiszteletet őseinknek – mondta el portálunknak Mária, s hozzátette, ők maguk is íjászkodnak, és a látogatóiknak is szívesen megtanítják, ahogy az ostor csergetést is. Úgy tervezik, idén már a mikulást is megünneplik, hintóval mennek majd el a gyerekekhez, krampuszokkal kiegészítve. 

Felmerül a kérdés, miért is teszik mindezt, hiszen mellette mindketten dolgoznak, művelik a kertet, gondozzák az állatokat, nem sok szabadidejük marad, mégis szívesen fogadnak bárkit, aki betér hozzájuk. 

– Egyrészt célunk a közösségépítés, másrészt szeretnénk megismertetni a gyerekekkel a hagyományos dolgokat, mert úgy gondoljuk, ezek nagyon feledésbe merültek, s anyagi központú is lett a világ. Szeretnénk más irányt, a hagyományos értékrendet is megmutatni neki – jegyezte meg Mária, aki párjához hasonlóan nagyon szereti az állatokat. Mint mondta, egy szokásos etetés akár tíz perc alatt is kész lehetne, de ő név szerint köszönti őket, amelyik engedi, azokat mind meg is simogatja, ölbe veszi őket, így máris eltelik másfél óra, mire mindenki megkapja a neki járó ételt. Nyuszik, libák, csirkék, gyöngytyúkok, pulykák, juhok és bika borjú is van a társaságban. 

Sándoréktól megtudtuk, folyamatosan dolgoznak a tanyán, hogy bővítsék, szépítsék. Jelenleg két jurtájuk van, épül a kemence, a kertet pedig folyamatosan gondozni kell. Vegyszermentesen igyekeznek gazdálkodni, kapával irtják a gyomokat, a termést pedig betakarítják az állatok és saját maguk számára. Egyebek között lecsó alapot, tököt, zöldbabot is eltesznek télire.

Teszik mindezt úgy, hogy mellette van munkahelyük. Mária otthonról dolgozik a számítógépén, pályázatíró projektmenedzserként, Sándor pedig kőműves, burkoló, így a jurtáikat és az épületeiket is ő építette. Legkülönlegesebb a jurtájuk padlózata, a tanyán nőtt akácból készült: szeletekre vágták a fákat, és abból rakták ki az alját, körülbelül 12 ezer 500 fakarikából áll, és ámulatba ejtő látványt nyújt. 

Nem adtak fel mindent a civilizációs vívmányok közül, van áram és fúrt kút, s már van kiépített konyhájuk és fürdőszobájuk. Akad nyári zuhanyzó is, 35 liter vizet melegít benne forróra a nap, s angol wc-k is működnek a birtokon. Televíziójuk ugyan van, de adás nincs benne.

– Annyi negatív hír érkezik, ezeket próbáljuk kizárni, így is akad elég rossz hír. Ha filmezni szeretnénk, akkor azt interneten keresztül meg tudjuk tenni. A jurtában tudunk fűteni, és hidegvizes klímát is használunk, egy öntöző segít lehűteni a tetőt – részletezték. 

Körbejárva mi is megtapasztaltuk, hogy mesebeli hangulat uralkodik a tanyán. Köszönhető ez a csodás látványnak, a rengeteg fának, növénynek, s annak, hogy Sándor és Mária is nagy szeretettel fordulnak az állatok felé, jártukban-keltükben mindig megsimogatják valamelyiket, miközben mesélnek, és látszik, hogy nagy összhangban, kiegyensúlyozottan telnek a napjaik.