Nyári táborban görbültek a botok Verpeléten

A huszadik… - mondta boldog mosollyal a fehér pólós fiú, amikor a mellette horgászó társa a merítőhálóval kiemelte a vízből a horogra akadt ezüstösen fénylő testű kárászt.

A tizenegy éves Balogh Levente az egyike volt annak a huszonhat ifjú „pecásnak”, akik az idén harmadik alkalommal tartott nyári horgásztáborban vertek tanyát, hogy az ott töltött egy hét alatt a helyi egyesület tapasztalt tagjaitól lessék el kedvelt hobbijuk alapvető fogásait. A 6-14 év közötti résztvevők – köztük két apró kislány – Egerből, Verpelétről, Egerszalókról, Parádról, Egerszólátról jelentkeztek, de volt, aki egyenesen Londonból érkezett a szép környezetben fekvő bányató partjára. A brit fővárosban élő Katona Alex ugyanis azt kérte a szüleitől, hogy - mint az elmúlt esztendőben - az idén is akkor látogassanak haza, amikor ez az élvezetes nyári tábor tart.

Nem Alex volt az egyetlen visszatérő, a hét új jelentkezőt kivéve a többiek már korábban is itt várták, hogy görbüljön a bot. Kapásból ezúttal sem volt hiány, a fiatalok sorra emelték ki a halakat a vízből. Az egyik legnagyobb fogással Balogh Levente dicsekedhetett, akinek egy 6,5 kilogrammos ponty akadt a horgára.

– Az eddigi rekordom az Aldebrő közelében fogott húsz kilós amur volt – újságolta az ötéves kora óta az édesapjával horgászó srác, aki nagy élvezettel vett részt a tábor szabadidős programjaiban is. – Itt lőttem életemben először légpuskával és egyből beletaláltam a kilences körbe…

Barkóczy Levente viszont abban jeleskedett, hogy nagy szorgalommal szedte a szemetet, amikor a tó környezetének a megtisztításában vettek részt. A kilencéves fiú egyébként halfogásban sem maradt el: volt olyan nap, amikor egy-egy keszeget, pontyot és kárászt emelt ki, majd a sporthorgászat szabályai szerint engedett vissza a vízbe.

A hasonló korú – s a bátyjával és unokatestvérével együtt táborozó – Köböl Dóra újoncként ugyan nem fogott semmit, ennek ellenére jövőre is vissza szeretne jönni. – Akkor talán lesz majd kapás – mondta -, most viszont jót fürödtem itt a nagy melegben.

Ahhoz, hogy valaki jó horgász legyen, ismernie kell a felszerelését, s megfelelően tudni kell bánnia is vele. A Verpeléti Horgász Egyesület elnöke, Hadobás Zsolt és fia, Hunor a két táborvezető, valamint segítőik – Czibik Attila, Soós Balázs, Pendrik Gábor - naponta órákat szántak arra, hogy ifjú követőik elsajátítsák a szükséges tudnivalókat. Hosszasan gyakorolták egyebek között a zsinórozást, a végfülek és a horgok megkötését, a spiccbot felszerelését, a fenekező bottal történő ólommal dobás technikáját, Megismerkedtek a 1,2 hektáros bányató halállományával, majd tesztlapot töltöttek ki, de nem maradt el az izgalmas, este 10 óráig tartó „éjszakai” pecázás és a horgászverseny sem.

A tábor zárásakor valamennyi résztvevő emléklapot kapott, amelyben értékelték a fiatalok tevékenységét. Egyebek között olyan gyakorlati feladatok megoldását vették figyelembe, mint a csontkukac feltűzése, a spiccbot felszerelése, a halak szákolása, a horogszabadítás kisujjból, illetve a horgászbottal való dobás, továbbá azt is, hogy elfogadhatóan ettek-e az ízletes ebédből. Az emléklapot Szucsik János, az egyesület titkára adta át az ifjú horgászoknak, akik az elismerés mellett hasznos ajándékot – etetőanyagot, damilt, csalit és különböző kiegészítő felszerelést - is kaptak a szervezőktől.

Barkóczy Levente elárulta, hogy minden változatban kedvenc étele a hal, s arról álmodozik, hogy egyszer a Csendes-óceán vizébe dobhassa be a horgot. Addig azonban minden alkalommal szeretne visszatérni ebbe a táborba.

– Nagyon jól éreztem magam, szerettem üldögélni a parton, s együtt lenni a többiekkel – mondta a leendő óceáni horgász.