Az Alzheimer-kór már népbetegség okozója, de tehetünk ellene a gyöngyösi főorvos szerint

Szeptember 21. az Alzheimer-kór világnapja. Az Alzheimer-kór a demencia, az időskori mentális leépülés leggyakoribb oka. A demencia előfordulása mára világszerte olyan méreteket öltött, hogy nagyságrendileg elérte a népbetegségek gyakorisági szintjét. Magyarországon, de Heves vármegyében is a kór terjedése tapasztalható. A demencia nemcsak a betegnek okoz jelentős nehézséget, de a családjának, továbbá az egészségügyi-, illetve a szociális ellátórendszernek, így végső soron az egész társadalomnak. 

Dr. Kelemen Tibor, a gyöngyösi Bugát Pál Kórház Pszichiátriai rehabilitációs osztály osztályvezető főorvosa a betegség kezdeti tüneteiről, előrehaladása lassítási lehetőségeiről beszélt az Alzheimer Café Gyöngyös közelmúltbeli összejövetelén.

– Általánosságban elmondható, hogy 65 éves kor körül indul el az a fajta hanyatlás, amikor már figyelni kell az egészségünkre. Volt viszont kliensem, akinél 32 évesen diagnosztizáltunk Alzheimer-kórt. A demencia főleg vagy érrendszeri eredetű, vagy az Alzheimer-kór okozza. Emellett jó 200 fajta betegség vagy állapot van, amely a demenciáért felelős. Az Alzheimer-kór esetében, sok egyéb tényező mellett, egy speciális fehérjekomplexum, az amiloid plakkok okozzák a főbetegséget, illetve annak egy alrésze, a tau fehérje – magyarázta dr. Kelemen Tibor.

A főorvos kiemelte, hogy fontos a genetika szerepe, ugyanis a betegség anyai ágon öröklődik. 

– Érdemes mindenkinek szétnézni a felmenői körében. Abban a családban, ahol halmozottabban több volt a korai, az elbutulásos halál, ott figyelni kell, mikor jelenhetnek meg esetlegesen tünetek, mert egy kicsit fel lehet készülni a betegségre. Nem mindegy, hogy 70 évesen kerülök olyan állapotba, hogy idősotthonba jussak, vagy már 55 évesen is problémáim vannak. Sajnos látjuk, hogy egyre hamarabb jelentkezik a baj. Régen a nagycsaládok e tekintetben is jól működtek, foglalkoztatták az idős családtagot is. Tömte a libát, hámozta a krumplit, ringatta a bölcsőt. Ha volt jószág, fel kellett kelni, ha tetszett, ha nem, és megetetni a csirkéket. Jobban eltelt a nap az idősek fölött, és volt motivációjuk. Az ugyanis nagyon fontos. A mai világban mindenki hajt, pörög, magába zárkózik, ami nagyon nem egészséges. Saját magunkra sem figyelünk, a családtagra sem, sőt, ha a betegség megjelenik nála, talán le is passzoljuk. A rohanásban nagyon nehéz odafigyelni az idős emberre és kellően foglalkozni vele – fejtette ki dr. Kelemen Tibor. 

A főorvos szerint az Alzheimer-kór első jelentkező tüneteit nem is vesszük komolyan.

– Egy kicsit nehezebben állunk fel a székről, csoszog a járásunk, picit feledékenyebbek vagyunk – kimegyünk a kamrába, és nem emlékszünk, miért. Egyszer-egyszer elfelejtjük az unokák nevét, vagy azt, hogy mit olvastunk az újságban. Itt jönne a fiatalok szerepe: beszéltetni az időst, mit olvasott, mire emlékszik vissza. Nem elég a mamától annyit kérdezni, ebédelt-e. Ha igen, akkor vissza kell kérdezni, mit evett, hogy kiderüljön, csak halandzsázik, vagy tényleg emlékszik. Nagy baj, hogy a családban nem beszélgetünk mélyeket. Egy csomó olyan kérdés elmarad, amiből fel lehetne mérni, hol tart a családtagunk, sőt, én magam hol tartok. A betegség hatására a praktikus készségek is elég hamar eltűnnek a napi gyakorlatból. Például, ha nem a napszaknak vagy az időjárásnak megfelelően öltözik a hozzátartozónk, hol túl sok a ruha rajta, hol túl kevés. Ezek is lehetnek tünetek. Ezért nagyon fontos, hogy a család mindig öt perccel többet szánjon rá az idős emberre, hogy észlelje, mi van az anomália mögött – emelte ki dr. Kelemen Tibor.

A főorvos arról is beszélt, hogy az aktivitás lassítja a betegség súlyosodását.

– Ha például nem ülünk le azonnal a villamoson, buszon, akkor a lábainkkal egyensúlyozni kell, mert a jármű hol gyorsul, hol lassul, vagy éppen kanyarodik. Ezzel használjuk a receptorokat a talpunkban, továbbá a fejünkben, tréningezzük az idegpályákat, a gerincvelőt és az agyat. Lehet, hogy pusztul az agyunk, de a többi idegsejt be van pörgetve, és sokkal később jelennek meg a betegség tünetei. Ha beülünk a karosszékbe, és csak nézzük a tévét, biztos, hogy felgyorsulnak a folyamatok, mert nincs aktivitás. Nem is gondolunk bele, mennyire fontosak a hosszú séták, vagy például a társas tánc. Kimutatták, hogy a legjobb idegrendszer-megőrző antidemencia terápia a társastánc. Számolni kell a lépéseket, figyelni az ütemre, a partnerre, netán udvarolni is kicsit neki – minden érzékszervünket használjuk közben. Sokat segít az is, ha egy idős például nyelvtanulásra szánja magát, vagy valamilyen készség elsajátítására, esetleg beiratkozik egy tanfolyamra. Ezek mind lassítják a betegség elhatalmasodását, mert az agyat stimulálják belülről. A régi gyógyszerek nem igazán hoznak eredményeket. Fejlesztés alatt vannak újak, de a demencia esetében még nem a gyógyszerek adnak reményt – emelte ki dr. Kelemen Tibor.

A főorvos elmondta, hogy gyulladás, toxikus károsodás, trauma is a betegséghez vezethet, még ha régen történt is az. 

– Egy fejet ért balesetnél például az agy puha, kocsonyás anyaga nagyon megrázódik. Az idegsejtek csatlakozásainak mérete a hajszál milliomodrésze. Egy alap idegsejt 70 ezer másikkal van kapcsolatban. Tegyük fel, ebből a rázkódás hatására 150 lekapcsol, mert elcsúsznak egymáson a membránok. Ekkor még nem látszik a hatás. Ahogy azonban az idegsejt működése nem áll helyre, egyre több és több kezd pusztulni. Megjelennek a tünetek sokkal hamarabb és durvábban. Ugyanakkor a betegség lelki traumákkal való kapcsolata nem nagyon igazolódott – fejtette ki dr. Kelemen Tibor. 

A főorvos kiemelte: nagyon fontos, hogy az ember önmagát felkarolja, tréningezze, módszeresen tegyen azért, hogy a dolgok változzanak az életében. Ehhez fontos az élménygyűjtés, s az, hogy minél több olyan kihívás legyen az életünkben, ami gondolkodásra serkent, akaraterőt ad.