A halottakra emlékezés több lehet búskomor gyertyagyújtásnál, vallják a REGEA Alapítványnál

A Regionális Egészségügyért Alapítvány azért jött létre, hogy a rákkal diagnosztizált betegeknek és hozzátartozóiknak segítsen. Novemberben fontosnak tartják megmutatni azt, hogy a halottakra való emlékezés nem csupán a búskomor gyertyagyújtásról szólhat. 

– A REGEA-ban a gyertyák meggyújtásán kívül még több más dolgot is teszünk, hogy szeretettel megőrizzük az emlékeinkben azokat, akik elhunytak, akik már előrementek egy másik világba. Talán azért is fontosak számunkra ezek a tevékenységek, mert a diagnózisunkkal együtt megérintett bennünket az elmúlás szele. Azt szeretnénk, ha egyszer majd rólunk is elfogadva, továbblépve, megbékélve emlékeznének meg – mondja Psenyeczky-Nagy Klára, a REGEA Alapítvány kuratóriumának elnöke. 

Az alapítvány a betegek mellett foglalkozik a betegek hozzátartozóival is, az ő gyászuknak a feldolgozására indítottak pályázatot. 

– A Gyémánt lettem pályázatot a betegek családtagjainak írtuk ki. Azoknak szól, akik családjában él vagy élt daganatos, illetve krónikus beteg. Célunk, hogy a felhívásunkra válaszoló hozzátartozók az érzéseikre, a megélt és az elraktározott emlékeikre összpontosítsanak. Írják le, hogy mi az, amit az elhunytról a beteg ápolása közben megtanultak és, hogy mi az, amit tovább visznek a saját életükben. Ezt a tudást és bölcsességet érdemes megőrizni és használni, hiszen ez példa lehet mindenki számára. Ezért választottuk a Hogyan váltam gyémánttá? címet is. Ahogyan a Föld belsejében a nagy nyomásra összerendeződnek a szénatomok gyémántkristályokká, úgy rendeződhet át a nagy megpróbáltatások hatása alatt a személyiségben a belső értékrend és gondolkodás iránya is – fejtette ki a pályázat lényegét a kuratórium elnöke. 

A pályázatra a maximum három oldalas írásműveket december 31-ig lehet leadni az alapítvány honlapján. A beküldött anyagokat a REGEA a rendezvényein és kiadványaiban népszerűsíti és közkinccsé teszi. 

Az alapítvány minden év szeptemberében tartja meg az Ildikó napot, mely alkalommal az elhunytakra emlékeznek, akik már előre mentek, de a tagok és rokonok szívében tovább élnek. 

– Ezen a napon fákat ültetünk Szentléleken, és táblákat állítunk olyan üzenet-mondatokkal, amelyeket az elhunytak hagytak ránk. Akik arra kirándulnak, olvashatják a bölcs gondolatokat, elgondolkodhatnak rajta. Az Alapítvány gyógyító sorstárs közössége és a hozzánk tartozó családtagok pedig egy kellemes, együtt eltöltött napon emlékezhetnek az elhunyt szeretteikre – mesélt az Ildikó napi hagyományról Psenyeczky-Nagy Klára. 

A daganatos betegek és a hozzátartozók számára, 2015. óta minden évben rendez rekreációs- életmód tábort a REGEA Alapítvány, 2019-ben pedig már lehetőségük nyílt két tábor megrendezésére is. Támogatóik segítségével Erdőtelken kezdő, Galyatetőn haladó tábort szervezhettek. 

– Ebben az évben a haladó táborunk központi témája a lelki sebeink gyógyítása volt. Közkívánatra foglalkoztunk ezzel a kemény témával, mert szerettük volna, hogy a résztvevők eszközöket, módszereket kapjanak a szeretteik elvesztésének feldolgozására, hogy képessé váljanak az elengedésre is. Nagyon megnehezíti a teljes testi-lelki gyógyulást, ha valaki mély sebet, tartós fájdalmat cipel. Fontosnak tartjuk a mielőbbi teljes, minden szempontból egészséges élet kialakítása érdekében, hogy megtörténjen a megváltoztathatatlan elfogadása – idézte fel az idei tábort az alapítvány elnöke. 

Úgy fogalmazott, ha csak egyet is elveszítünk a családtagjaink, rokonaink közül, az óriási vesztesség, hatalmas trauma, de a fájdalom és a könnyek megélése után megtanulhatunk szerető szívvel és bölcs lélekkel emlékezni rájuk. Gyújtsuk meg a gyertyákat, és vigyük tovább azokat az emléket, amelyek jobbá tehetik a saját és közelünkben lévő szeretteink életét. 

– Novemberben elsősorban ezen a három vonalon dolgozik az alapítvány azért, hogy emlékezzünk a halottainkra, azokra, akik eltávoztak tőlünk. Feladatunk, hogy megtanítsuk együtt egymásnak azt, hogy emlékezni kellemes szívvel, meleg lélekkel is lehet, sőt kell is, miközben tanulunk az elhunytak életéből. Fontos, hogy a halottak napja ne csak a halk temetőjárásról szóljon, hanem olyan érzésekről, történetekről, melyeket tovább tudunk adni az utánunk következő nemzedéknek – foglalta össze végül az alapítvány célját Psenyeczky-Nagy Klára.