Emlék

Széles körben olvashatunk az utóbbi években a disznózsír rehabilitációjáról. Mi, emberek, hajlamosak vagyunk a világ dolgait ellentétpárokra osztani, még azt is, ami valójában párhuzamos. Esetünkben pár évtizeddel ezelőtt indult az az ítéletalkotási folyamat, hogy a disznózsír a rossz, a növényi olaj a jó. Félretéve az állásfoglalást, inkább arra emlékszem vissza, amelynek különleges hangulatára már az idegenforgalom is felfigyelt. Ez a disznótor. 

Kicsi koromtól fogva részt vettem rajtuk otthon. Igazi családi esemény volt, mert összegyűlt a rokonság apraja-nagyja. A férfiak perzselték, darabolták a jószágot, keverték a hurkának-, kolbásznakvalót, a nők mosták a belet, meg a nyakig zsíros edényeket, keverték a kását, a gyerekek meg csipegettek a már megsült, megfőtt finomságokból. Sercegő tepertő mennyei illata szállt a tűz fölött, keveredve a tepsikben hűlő abárolt szalonna pirospaprikás fokhagymaillatával. Este a friss húsleves és a „magabelében” sült hurka után a család még sokáig beszélgetett, pedig mindenki fáradt volt. Az egész napot a jókedv, az összetartozás és a holnapba vetett bizalom hatotta át. 

Közeledik a disznótorok időszaka. Ha van még valahol lehetőségünk rá, ne hagyjuk ki, mert a közösségi alkalmak varázsa semmivel sem pótolható. Nem tudom, hogy a disznózsírból vagy a növényi olajból mennyi az egészséges. Azt viszont hiszem, hogy a családi együttlétek mértéktelenül is használnak. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)