Lezárják, mert veszélyes, de nem újítják fel a százéves Pék-hidat

Lőrinciben négy híd vezet át a Zagyván. Ezekből három állami kezelésű közutakon – Petőfibánya felé, a temetői úton és a Mátravidéki Erőműnél –, a negyedik pedig az úgynevezett Pék-kanyartól a környékbeli mátraaljai dombok, vagyis a Cseremonta és a Mulató irányába. Az utóbbi műtárgy, bár földúton található, mégis talán ez a legikonikusabb, legalábbis az idősebbek emlékezetében. Nem csak azért, mert a legrégebbi – olasz mesterek építették az 1920-as években –, hanem azért is, mert annak idején itt keltek át a folyó túloldalára a termőföldeken dolgozók, s azért is, mert alig emberöltővel ezelőtt még a híd lábánál fürdőző gyerekek zsivajától volt hangos a környék.

A Pék-hidat annak idején nem csak lovas szekeresek, majd traktorosok használták, de a környék sokáig népszerű kirándulóhelyét, a Csurgót is errefelé lehetett legkönnyebben elérni. Pár száz méterre délre volt egy másik lehetőség is – a lőrinciek körében „Kecske-hídként” emlegetett, kizárólag gyalogosok számára épült alkalmatosság, ami főként a Szent Anna-kápolna megközelítését tette lehetővé, de ez megroppant, s e sorok szerzőjének az emlékei szerint az 1960-as évek vége felé elbontották.

A Pék-híd viszont megmaradt, ám az utóbbi időkben sokat vesztett jelentőségéből, miközben az állaga is leromlott. Ami a laikusok számára leginkább feltűnő, hogy a fémkorlátok jó részét ismeretlenek ellopták, az oda vezető út esős időben járhatatlan, a fürdőző-pancsoló gyerekek más szórakozás után néztek, s immár a folyó szintje sem alkalmas lubickolásra. Ha idevesszük, hogy a híd viszonylag keskeny, vagyis nem minden modern, nagy teljesítményű munkagép áthaladását teszi lehetővé, valamint, hogy a múlt század végére szinte teljesen eltűnt az állatállomány, amit a közelben lehetett itatni vagy éppen úsztatni, továbbá a nemrég megépült kerékpárút használói sem veszik igénybe, elmondható, hogy úgyszólván fölöslegessé vált.

Mindezeken túl van még néhány körülmény, ami – ha a lőrinci önkormányzat mégis jelentős anyagi áldozatot vállalna a rendbe tétele érdekében – nagymértékben megosztaná a közvéleményt. Az egyik legfontosabb, hogy a Pék-híd már nem számít a település „belügyének”, mivel az 1990-es években az addigra a várostól leszakadó, az önállóság mellett döntő Petőfibánya elperelte a külterületi földek jó részét, vagyis a teljes, Zagyvától keletre lévő területet, amit az említett híd köt össze a megmaradó hányaddal. (Kegyeleti okokból a Szent Anna-kápolnát Lőrincinél hagyták.)

A hidat jópár esztendeje, annak veszélyességére hivatkozva már megpróbálták lezárni, de ez csak ideig-óráig sikerült, a quadosok és a krosszmotorosok például a mai napig használják. Mostanra a tiltó feliratok is eltűntek.

A kisváros képviselő-testülete mindezek ismeretében tűzte napirendre a felújítás kérdését. Ismét felvetődött, hogy az élet- és balesetveszély megszüntethető lenne, ezért árajánlatot kértek egy szakirányú feladatokat végző cégtől az állapotfelmérésre – statikai és egyéb vizsgálatokra – valamint a felújításra, illetve forgalom-akadályozó elemek beszerzésére is. A válaszok nem győzték meg arról a képviselőket, hogy érdemes lenne jelentősebb összeget fordítani bármelyik megoldásra. Az egyik lehetőségként felmerült bontás a becslések szerint mintegy 20 milliót kóstálna, míg a felújítás az utóbbi összeg kétszeresét vinné el a költségvetésből.

Szóba jöhetne pályázat is, de a Lőrincihez hasonló nagyságrendű települések számára ilyen kiírás jelenleg nem áll rendelkezésre.

A városvezetés végül valamennyi változatot elvetette. Indoklásként egyebek közt felmerült, hogy a település közlekedési problémáinak a megoldásában akadnak sokkal fontosabb – és lényegesen több embert érintő – teendők, de a költségek is elriasztották a döntéshozókat. Végül úgy határoztak, hogy a hidat – ha egyelőre ideiglenesen is – fizikai akadállyal lezárják a forgalom elől, s ismét tiltó táblákat helyeznek ki. A grémium egyhangúlag hozta meg a döntést.