Volt egyszer egy selypi kocsmalét + videó

Bár évek óta nem iszom alkoholt, a selypi kocsmaéletet visszasírom. A cukorgyári Rubytól a szintén cukorgyári kantinon át a jelenleg is működő Sasfészekig évtizedeket töltöttem a nevezett ivókban, amik pár száz négyzetméteren belül zsúfolódtak össze.

Sajnos annak a világnak vége. Napjainkban elképzelhetetlen, hogy annak idején este 6-kor már nem volt hely a Rubyban – az eszpresszó amúgy is rég megszűnt már, manapság főként nyugdíjas találkozók, olykor képviselő-testületi ülések és más közösségi rendezvények helyszíne az egykori kocsmatér –, hogy a sarkon lévő pad körül éjfélkor is húszan-harmincan beszélgettünk, hogy akármerre mentünk, ismerősökkel találkoztunk, hogy térerő nélkül is ott voltunk a találkozókon, ha megbeszéltük...

Persze, korhelykedés nélkül is jól érezheti magát az ember. A pia csupán járulékos hatásként járult hozzá a lényeghez: az együttléthez. Szerencsére a Selyp – A mi otthonunk elnevezésű helyi csoportban számos fotó őrzi az emlékeket. Ezekből válogattunk össze egy csokorra valót sok-sok régi arccal, amelyek közül többen sajnos már csak a gondolatainkban élnek tovább.

És ezekhez passzol a zene, amit a Beatrice jelenlegi gitárosa, Boti, Tari Botond komponált még 2001-ben, 16 éves kamaszként, a szövegét pedig jómagam írtam. A felvétel 2004-ben készült a hatvani rock expón.