Újszülöttet gyászoló szülőket segít a fiatal gyöngyösi terapeuta

A gyöngyösi születésű dr. Zelena András a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült idén, március 15. alkalmából. A Batthyány-Strattmann László-díjas gyászterapeutának, a Budapesti Gazdasági Egyetem (BGE) Társadalomtudomány Intézete tanszékvezető egyetemi docensének, a Magyar Pszichiátriai Társaság rendes tagjának a hazai tanatológia kutatási és egyetemes emberi értékek közvetítésében elért kimagasló tudományos és szakmai munkájáért Sulyok Tamás köztársasági elnök adományozta a kitüntetést, amelyet a Pesti Vigadóban vett át. A tanatológia a halállal, a haldoklással és a gyásszal foglalkozó tudományág. Dr. Zelena András kutatási területe a pre- és perinatális – azaz a szülés előtti és közvetlenül utána történő – veszteség és a manipuláció szituatív kutatása, emellett az újszülöttet ért tragédia, a halálhír közlésének kutatásával is foglalkozik. Újszülöttet gyászoló szülőket segít. Fontosnak tartja a jószolgálati segítést.

Az általános iskolát Nagyfügeden, a gimnázium hat évfolyamos tagozatát pedig Hevesen elvégzett dr. Zelena Andrással szülővárosában, Gyöngyösön beszélgettünk. A jelenleg Szentendrén élő gyászterapeuta havi rendszerességgel látogat Heves vármegyébe, a mátraalji városban és Karácsondon rokonai élnek, Nagyfügeden, Hevesen barátaival, egykori tanáraival szokott találkozni, egykori iskolájába gyakran visszajár előadásokat tartani. Síelni, szánkózni, kirándulni pedig mindig a Mátrába jön a családjával, de számos más szállal is Gyöngyöshöz kötődik, ami miatt gyakran jön „haza”. Mint mondta, gyöngyösinek vallja magát, s találkozott már az USA-ban is gyöngyösivel, televíziós szereplései kapcsán is sokszor akad egy stábtag, aki földije.

– A szegedi egyetem bölcsészkarán több szakra jártam párhuzamosan. Azután végeztem tanatológia képzést az Egyesült Államokban. Ez a gyászterápia specifikus része, Magyarországon nincs gyásszal kapcsolatos képzés. A doktori értekezésem témája József Attila traumatizációjának vizsgálata volt, az édesanyja elvesztésével kapcsolatos gyermeki viszonyulásokat, azok fellelhető szövegeit vizsgáltam. Egy idő után megtalált egy dél-alföldi, koraszülöttek és családjaik segítésére létrejött alapítvány. Engem akkor már nemcsak az érdekelt, mi történik, amikor a gyermek elveszíti az édesanyját, hanem fordítottan is: ha a szülő elveszíti a gyermekét. Elkezdtünk az alapítvánnyal együtt dolgozni. Nemcsak azokkal foglalkoztunk, akik koraszülés közben vesztették el a gyermeküket, de olyan szülőkkel is, akikkel ez már a gyermek magzati stádiumában megtörtént. Az érdeklődésem ekkor fordul nagyon intenzíven ebbe az irányba – kezdte dr. Zelena András.

A tanszékvezető elmondta, hogy a BGE-n a pszichológia, valamint a gazdaságpszichológia és a kutatásmódszertan oktatás felelőse is, de a kutatásai és érdeklődése fókuszában a gyerekek elvesztése áll, ezt a kutatását és a médiafelületeken való gyakori megjelenését munkahelye támogatja, hetente többször szerepel az MTVA vagy TV2 híradóiban. Tudománynépszerűsítő és szakértői tevékenységét legalább olyan fontosnak tartja, mint az egyetemi oktatást, pedig utóbbi élete szerelme, az egyetemi katedrát nem cserélné másra, pedig dolgozott állami tulajdonú cég igazgatójaként, de multinacionális cégben vezető trénerként is korábban.

– A szegedi orvosképzésben leendő orvosoknak, pszichiáterképzésben részt vevő rezidenseknek, klinikai szakpszichológus-jelölteknek, nővéreknek, diplomás ápolóknak, a koraszülött ellátásban dolgozóknak tartok előadásokat. Az érzékenyítést rendkívül fontosnak tartom. Ám, ha praxistapasztalat nélkül beszélnék a katedrán, az önmagában semmit sem érne, de kutatni sem lehet nélküle. Meghatározott szakmai irányelvek írják elő, hány hétig, milyen ciklusban, hogyan kell a veszteséget elszenvedő szülőkkel foglalkoznunk. Rendkívül fontosnak tartom, hogy ezeket a szülőket ingyen, vagy uniós támogatásból, illetve szakemberként jószolgálati munkával segítsük. A gyermeküket elvesztőkkel térítésmentesen foglalkozni a részemről társadalmi felelősségvállalás – magyarázta dr. Zelena András.

Hogyan lehet segíteni egy magzatát, kisgyermekét elvesztő szülőnek?

– A legfontosabb az, hogy az egészségügyi ellátórendszer készen álljon arra, hogy aki ilyen veszteséget élt át, annak az újszülött osztályokon legyen egy külön szoba. Már van erre vonatkozó szakmai irányelv. Gondoljunk bele, mit érezhet a gyermekét elvesztő szülő egy boldog anyuka és kisgyermeke láttán. De az egészséges gyermeket szülőnek is hatalmas trauma, ha egy olyan nő van vele egy szobában, aki halott gyermeket kellett megszüljön, vagy a karjaiban halt meg, esetleg nem is láthatta. Nagy előrelépés az is, hogy megjelentek a felekezeti segítők, klinikai szakpszichológusok, mentálhigiénés perinatális tanácsadók a kórházakban. Az orvosokat arra képezzük, hogy a veszteségben próbáljanak meg empatizálni, a segítő lehetőségeket felvázolni, érzékeny közléseket megfogalmazni. A már nyugdíjas szülészeknek sajnos volt olyan kommunikációs rossz gyakorlata korábban, hogy azt tanácsolták, minél előbb vállaljanak gyereket a veszteséget átélt családok. Ezzel kapcsolatban kutatás indult: a pótgyerek-szindróma – ”majd lesz másik gyerek” – a nemzetközi szakirodalomban már tárgyalt tétel. Egy gyászoló szülő ugyanis az utolsó szívdobbanásáig gyászoló szülő marad. A meghalt gyerek nem pótolható másikkal. Ezért van az, hogy sok tetoválásellenes szülő is tetováltat valamit a testére: a gyerek születési idejét vagy fotóját, bármit. Azért teszik, mert szeretnének vele tovább együtt élni. A fájdalom intenzitása csökken, de ahhoz, hogy ez szeretetteljes emlékezéssé váljon – mint egy 90 éves nagypapa elvesztése esetében válhat –, az nagyon ritka. Aki átélt ilyen traumát, az ezzel a fájdalommal megtanul együtt élni. Ha egy új gyerek születik, az nem pótgyerek lesz. Az másik gyermek lesz – hangsúlyozta dr. Zelena András.

A gyászterapeuta azt is kiemelte, hogy fontos tudni: a szülőnek a veszteségben mindenki "külsős".

– Valóban igaz, hogy csak az éli ezt át, akivel megtörtént. Nagyon magas a válások száma a gyermek elvesztése után, sajnos ez azért van, mert a férfiak racionális, magukba zárkózó gyászfeldolgozók. Szét- és újra összeszerelik a benzines fűnyírót, rotakapát, felvágják a tűzifát, még ha távfűtéses is a lakás. A hölgyek ezzel szemben érzelmi, társas gyászfeldolgozók: újra és újra beszélgetni akarnak, sírnak, kérdéseket tesznek fel. A szülőknek így aztán nehéz kommunikálniuk egymással. Akik átélik a gyermekük elvesztését, esetleg életkorukból adódóan vélhetően nem lesz lehetőségük még egyszer gyermeket vállalni, azok minden esetben sorstársakat keresnek. Egy pszichológussal, pszichiáterrel, mentálhigiénés szakemberrel vagy felekezeti segítővel szemben egy szülő a sorstársra úgy tekint, mint aki hasonlót élt át, mint ő. A szó jó értelmében talán még jövőképet is adhat ez a kapcsolat:  a padlóról fel lehet állni – fogalmazott dr. Zelena András.

Újszülöttet gyászoló szülőket segítőknek is kell a támogatás

– Ezek a szakemberek könnyen kiéghetnek, véleményem szerint nem lehet a hét minden napján ezzel foglalkozni, fontos a ventilláció-szupervízió, azaz a szakmai kérdések kollégával való „kibeszélése”. Azaz a segítő segítése. Ha ébredéstől lefekvésig erről szólna az életem, biztosan régen kiégtem volna, az egyetemi munka nagyon sokat segít nekem. Ezzel együtt a családom és a barátaim töltenek fel. Nagyon megilletődtem, hogy a kitüntetés laudációja kiemelte a gyászterápia alkalmazott területén végzett munkámat. Rengeteg üzenetet kapok azóta olyan szülőktől, akikkel korábban foglalkoztam. Többen egy-egy olyan mondatot írtak nekem, amit én mondtam nekik 6-8 éve, de most is a fülükben van. Megtudtam, hogy többen babát vállaltak azóta, és nem váltak el, pedig nagyon nehéz időszakot éltek meg. Ezek nekem mind csodálatos és erőt adó visszajelzések – összegezte dr. Zelena András.