Tulipánon szökellnek, papírdiót törnek az izgalmas egri foglalkozáson

A hagyományok, népi kultúra iránt nyitott, érdeklődő környékbeli anyukák többsége legalábbis futólag hallott már az Egerben egy éve működő Így tedd rá! foglalkozásokról, vagy Bordás Heniről, aki néptáncos, zenész háttérrel, és családanyai rutinnal vágott bele álmai megvalósításába: szülőket és gyerekeket egyaránt megmozgató, mondókás, dalos, táncos összejövetelek szervezésébe. Elképzelései valós igényekkel találkoztak: ma heti rendszerességgel, két csoportban zajlanak a foglalkozások a Lollok-házban.

A bűvös akadálypálya

A nagy, világos terembe lépve a „nagycsoportosok” foglalkozásába csöppenünk, habár a korosztály nagyon vegyes: az épphogy totyogóktól kezdve a feltartóztathatatlannak tűnő 5–6 évesekig szűk tucat gyerek zsivaja tölti be a helyiséget. Az anyukák lélekjelenléte határtalan; hamarosan körben ülnek, ölükben az elcsendesedett csemetékkel – ez a mondókák, cirógatók, kerekítők ideje. A látszólag egyszerű versek és dallamok fejben mozgatják meg a gyerekeket: a szövegértés, figyelem fejlesztését szolgálják. Persze erről őseink mit sem tudtak még száz évvel ezelőtt – a tudomány a közelmúltban csodálkozott rá a hagyományos gyermekjátékok nagyszerűségére.

Az ölbéli foglalkozást mozgolódás követi: körjátékok, melyekben már a ritmusérzék is teret kap. Majd eszközök kerülnek elő: papírból vágott motívumok, melyekhez a gyerekek ritmusos mozdulatokat kötnek – ezek összefűzve tánclépéseket képeznek. Babzsákokból, gumiszalagokból, földre húzott vonalakból épül „akadálypálya”. Megtudjuk, az összetett feladatok az egyensúlyérzéket, tájékozódást, mozgáskoordinációt is fejlesztik – eközben pedig a gyerekek észrevétlenül isszák magukba a tánclépéseket, dallamokat.

Az élmény az elsődleges

– Magyarországon több képzési rendszer is épül a hagyományos népi játékok, tánc köré, ám egyiket sem éreztem igazán magaménak, míg rá nem találtam az Így tedd rá! módszerre – emlékszik vissza Bordás Heni, aki a tanfolyamokat elvégezve nemcsak saját foglalkozását indította el, hanem több környékbeli óvodába is meghívást kapott. A Lollok-házban jelenleg két állandó csoport működik: az óvodáskorúak, illetve a náluk is kisebbek és szüleik hetente egy-egy alkalommal gyűlnek össze. A kicsiknél még nem annyira a mozgás, mint inkább az ölbéli játékok és a zene, hangeszközök dominálnak a foglalkozásokon, de az alkalmak végére azért itt is fel-felcsendül a moldvai talpalávaló.

– Számomra elsődleges szempont, hogy a saját hagyományainkat, dallamainkat, táncainkat adjam tovább a gyerekeknek és szüleiknek, ezzel együtt a zene szeretetét, a közösség varázsát – magyarázza, hozzátéve: itt nem a teljesítmény számít, és nem is a színpad a cél – az élményt, és a kíváncsiságot szeretné elültetni a gyerekekben.

Bordás Heni megtalálja a hangot a legkisebbekkel is Fotó: Márkus Attila

Világszerte elismert módszertan

– Nem volt egy nagy álom, amit szeretnék megvalósítani. Egyszerűen csak elültettem néhány tulipánhagymát és egy virágba borult világgá nőtte ki magát, ahol teret kap pedagógus, gyermek, szülő, egyetemi hallgató – ma már valóban elmondhatom, hogy az egész világon – vallja az Így tedd rá!-ról Balatoni Katalin programgazda, aki táncpedagógusként szerzett tapasztalatokat a népi játék és néptánc fejlesztő hatásairól, majd saját módszertanát kidolgozva képzéseket indított a gyerekekkel foglalkozó tanítók, foglalkozásvezetők számára.

A módszer alappilléreit Kodály Zoltán elvei, az élménypedagógia tételei, és a hagyományőrző szemlélet képezi, ám olyan kreatív eszközökkel is operál, melyek a „műfajban” egyedülállóvá teszik: ilyenek a táncra hívó papírmotívumok, az ugrálókötél, gumiszalagok és egyéb leleményes kellékek alkalmazása.