Palócviselet: időtlen tisztaság és szépség Berzeviczy-Fehér Jánosné kiállításán Fedémesen + fotók

Évtizedek óta ismerem, becsülöm, figyelem életének minden fontos mozzanatát. Berzeviczy-Fehér Jánosnét, a saját szakmájában és barátai körében csak Ircsiként hívják. A Palócviselet védjegy az ő nevéhez fűződik a népművészetben, s azok számára hordoz üzenetet, akik szeretik a minőséget, a tisztaságot, a nemes egyszerűséget, és tisztelik a mögötte rejlő, kitartó és következetes munkát.

Ircsi nem kevesebbre vállalkozott családjával, minthogy az elmúlt évtizedekben alkotott, ezernyi díjjal jutalmazott, legszebb palóc viseleteit hazaköltöztette szülőfalujába, Fedémesre. Abba az apró, alig négyszáz lelkes kis észak-hevesi faluba, ahol mindazt azt értéket tanulta, amely mára hivatásának legjobbjai közé emelte.

Fedémesre tartva sok mindenről szó esett az autóban. Mesélte, fiai – Viktor és Zsombor, a nemzetközi hírű Kerekes Band alapító tagjai – jól vannak, az unokák gyakran időznek náluk. Ilyenkor minden jár a kicsiknek, a nagymama főztje, a nagypapa figyelme és az életkoruknak megfelelő, ezernyi játék.

A kis faluba kanyarodva megállapodunk Ircsi szülőháza előtt. Kívülről ránézve szépen karbantartott, egyszerű paraszti porta. Kalauzunk benyit a kapun, s a szomszédnak jelzi, hogy hazaért, nincs ok aggodalomra, barátokkal érkezett. A kis zsákfalu biztonságának alapja az egymásra való odafigyelés. Itt mindenki ismer mindenkit, és sajátjukként őrzik mások értékeit is. 

Márpedig  Ircsi szülőházában épp elegendő védendő érték keletkezett az elmúlt egy évben. Körbejárjuk az udvart, a meghagyott melléképületeket, ahol manapság az unokák alkothatnak, ha hazaérnek. Elidőzünk a régi kis konyhában, ahol minden úgy maradt, ahogy annak rendje volt. Ott áll a sarokban a sparhelt, ami a meleget ontotta a családnak a hosszú téli napokon, miközben a tápláló étel is megfőtt rajta.  A falakon családi képek, az élet legszebb pillanatait megörökítve. 

Pár perc múlva benyitunk egy másik világba, a ház egy másik szegletébe. Ircsi újonnan alkotott birodalmában azok a palóc viseletek kaptak helyet, amelyek ebben a műfajban minden hazai megméretésen a legrangosabb elismerést kapták.

Harminc gyönyörű, hamisítatlan palóc motívumokkal díszített ruha, a régi szekrényekben gyönyörű férfi lenvászon férfiingek, s az édesanyja által szőtt régi vásznak, törölközők, asztalkendők, terítők. Itt kaptak helyet a mama ünnepi és hétköznapi főkötői is.

A kiállítás idén november végéig látogatható, előzetes egyeztetést követően.

- Öt éve halt meg édesanyám, árván maradt a ház. A családdal sokat töprengtünk, mi legyen a sorsa - meséli. - Eladni nem akartuk, túl sok sok szép emlék köt ide mindannyiunkat. Idén májusban töltöttem be a hetvenedik évemet, így mindenképp szerettem volna egy jubileumi kiállítást az elmúlt évtizedekben készült, díjazott, zsűrizett viseleteimnek. Így jött az ötlet, hogy alakítsuk át a ház egy részét erre a célra, s így hazahozhatom a legszebb darabokat. Tavaly ősszel fogtunk hozzá a felújításhoz, családi összefogással, s idén november elején tartottunk egy nagyon jól sikerült, baráti összejövetelnek is beillő megnyitót - fűzi tovább a történetet.

Rögtönzött tárlatvezetést is tart. Bár minden ruhának külön története van, szabásukban, színvilágukban, díszítésükben mégis van valami olyan egyetemes szépség, harmónia, letisztultság, frissesség, amellyel manapság egyre ritkábban találkozik az ember. A palóc identitás legszebb közvetítői ezek a viseletek, amelyek bátran nevezhetők műalkotásoknak. Egy-egy megálmodott darab elkészítése a tervezéstől a kész ruháig hónapokba telik. Aprólékos műgonddal szabja, varrja, díszíti ezeket. Nem véletlen, hogy alkotójuk mestersége összes lehetséges elismerését magáénak tudhatja. 

Ircsinek nem volt mestere. Szülőfalujában néhány évtizede minden lánynak kötelező volt megtanulni szőni, varrni, hímezni.  Természetes volt, hogy a stafírungot mindenki otthon készítette el. Azt mondja, édesanyja volt a legnagyobb tanítója, egyben kritikusa. A mama szerette a precíz, pontos munkát, így csak a tökéletessel volt elégedett. Ez az otthonról hozott precizitás és kitartás jellemzi a mai napig az alkotót.

Megtudjuk, hogy rengeteget köszönhet férjének, Fehér Jánosnak, aki ugyancsak fedémesi származású, s díszítőművészettel foglalkozik. Az ő ékszerei díszítik, egészítik ki Ircsi viseleteit. Házasságukat követően, azaz 1975-től ő biztatta arra, hogy bátran méresse meg magát, pályázzon viseleteivel, kézimunkáival. A fiúk - Viktor, Zsombor - születése után a kicsik nevelése mellett minden szabadidejét alkotással töltötte. Az első komoly szakmai sikerek kijelölték a további életutat, amelynek megkoronázása a fedémesi kiállítás.

Ircsinek fontos, hogy a hagyományos régi viseletek újragondolva a mai fiatalok számára is vonzók, divatosak legyenek, így számos, rangos divatbemutatón arattak sikert munkái.

Arra kérdésre, hogy lehet ezeket a különleges darabokat mosni, vasalni, rendben tartani, nagyot nevet. Automata mosógépben mosva, egy kis ecettel öblítve. Azt is elárulja, hogy a háztartásban a régi vászontörölközőknél, konyharuháknál, lakástextileknél nincs különb. Ezekhez a mai napig ragaszkodik, csakúgy mint a gyermekei, unokái.