Veszett rókák bukkantak fel, érdemes oltatni a kutyákat megyénkben is

Veszettséget igazolt a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laboratóriuma egy, a rendszeres monitoring program keretében kilőtt rókánál. A fertőzött állatot a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kisnamény község mellett ejtették el. A járványügyi nyomozás folyamatban van, a betegség behurcolása feltehetően természetes úton, a vadállomány Ukrajna felőli mozgása révén következett be – olvasható a Nébih oldalán.

A kérdéssel portálunk is foglalkozott nemrég, ugyanis a selypi cementgyár romjai között meghúzódó rókák aggodalommal töltötték el a környék lakóit. Bár a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) szakembere, Bakó Botond nem sokkal korábbi beszélgetésünkben említette, hogy Magyarországon a veszettséget kiirtották a vakcinázással, mégis úgy döntöttünk, a biztonság kedvéért utánajárunk a veszett rókák ügyének és megkérdezzük ismét, hogy vajon az új információkkal kapcsolatban mit tudnak mondani, lehet-e köze a háború okozta nyugtalanságnak a veszett rókák felbukkanásához, illetve elterjedhet-e újra a betegség.

Kérdéseinkre Gombkötő Péter, a BNPI gerinces zoológiai szakreferense válaszolt.

– A kutyaféléket érintő veszettség ellen Európa jelentős részén kötelezően oltanak, vakcináznak, így gyakorlatilag ez a veszettség-vírus onnan eltűnt – erősítette meg a szakember. – Ukrajnában a veszettség elleni védekezésnek hiányosságai vannak, évente hivatalosan is több mint 1500 veszettséggel kapcsolatos esetet regisztrálnak. A veszettség lappangási ideje viszonylag hosszú, így a betegség határmenti, alkalmi felbukkanása előfordulhat. A háborúnak nagy valószínűséggel nincs közvetlen hatása a hazai veszett róka felbukkanásához, hiszen korábban is előfordultak hasonló, alkalmi esetek. 

Arra a kérdésünkre, hogy milyen óvintézkedéseket lehet megtenni az eddigieken kívül, illetve kell-e félnünk, ha rókát látunk ezek után, a szakreferens a következőket mondta:

– A betegség magyarországi elterjedése nem valószínű, hiszen – a háziállatok közüli legvalószínűbb hordozóra – a kutyára kötelező az eboltás, a vadonélő fajokat pedig légi úton történő vakcinázással kezelik hazánkban. Óvintézkedésként azt az alapszabályt kell betartani, hogy vadonélő emlősállatokhoz esetleges, látszólagos „szelídségük” esetén sem közelítünk, nem csalogatjuk magunkhoz.

Megkerestük a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalt is, ahonnan a következő tájékoztatást kaptuk:

– A betegség behurcolása feltehetően természetes úton, a vadállomány Ukrajna felőli mozgása révén következett be. Ezt támasztják alá a laboratóriumi eredmények, valamint az, hogy valamennyi eset az ukrán határtól számított 10 kilométeren belül történt. Emellett a térségben a korábbinál magasabb a járványügyi kockázat, mivel Ukrajna állategészségügyi hatósága a háború miatt idén nem tudta végrehajtani a rókaállományban végzett immunizálási programját.

– A közeljövőben várhatóan nem lesz veszettségi eset a hazai háziállatok körében. Ugyan nem zárható ki a szomszédos fertőzött területekről további behurcolt, szórványos esetek előfordulása, de a házi- és vadon élő állatállomány megfelelő szintű immunitása mellett a behurcolt esetek előreláthatólag nem okozzák a betegség számottevő elterjedését.

Kérdésünkre, hogy milyen óvintézkedést kell esetleg nekünk betartanunk, a szakember azt válaszolta, hogy az állategészségügyi hatóság az összes szükséges járványügyi intézkedést megtette. A humán esetek megelőzésének és a hazai háziállat-állomány védelmének érdekében az intézkedések mindaddig érvényben maradnak, amíg a járványügyi helyzet azt szükségessé teszi.

• fokozott járványügyi felügyelet;
• ebzárlat elrendelése;
• legeltetési tilalom elrendelése;
• az őszi rókavakcinázási kampányt gócvakcinázással egészítették ki Szabolcs-Szatmár-Bereg megye érintett területein;
• felvilágosító kampány, különös tekintettel a szabadtartású, legeltetett állatok védelmére (szarvasmarha, juh és kecske);
• az érintett területeken az ebek mellett a házimacskák és egyéb húsevő kedvtelésből tartott állatok, valamint vadászgörények kötelező veszettség elleni védőoltásának elrendelése.

Megkérdeztük, kell-e félnünk, ha ezek után rókával találkozunk. A sajtóreferens elmondta, hogy manapság gyakran találkozunk rókákkal városias lakókörnyezetünkben is. Sokan úgy tudják, csak a veszett rókák „mennek be” lakott területre, ez azonban egyáltalán nem igaz. A róka életmódja és táplálkozása remekül alkalmazkodott az emberi környezethez. A településeken állandóan rendelkezésre álló rágcsálófajok (melyek a róka fő zsákmányállatai) ezen kívül a nem megfelelően tárolt hulladék, és a macskáknak kitett eledel sokkal biztosabb és kényelmesebb táplálékforrás a számára, mint amit az erdőn-mezőn képes megszerezni magának. Képes megszokni az ember közelségét, láthatóan félelem nélkül mozog az utcákon és a kertekben. Önmagában tehát az, hogy rókát látunk lakott területen, nem azonosítható azzal, hogy az állat veszett volna. Ha találkozunk vele, kellő távolságból hívjuk fel magunkra a figyelmet például tapssal, kiáltással, majd adjunk az állatnak esélyt (néhány másodpercet és elegendő teret, azaz ne álljuk el a menekülés útját), hogy elmenjen. Az egészséges róka, ha nem is esik kétségbe a látványunktól, de biztos, hogy kitér előlünk, igyekszik elkerülni a közeli találkozást.

• ha az állat nappal is az ember közelébe megy, sőt, a félelem jelei nélkül hagyja magát néhány lépésre megközelíteni, vagy akár megfogni;
• ha embert vagy háziállatot támad meg;
• ha görcsrohamokat vagy bénulást (pl. állkapocs lógása) látunk rajta
• a fenti tüneteket követően elpusztul.

Fontos tudnivaló, hogy a rókával (akár egészségesnek tűnik, akár betegnek) minden kontaktust kerülni kell, azaz tilos megfogni! Emellett elengedhetetlen a hulladék zártan tárolása annak érdekében, hogy ne vonzza oda a rágcsálókat és a rókákat. Valamint a húsevő háziállatainkat (kutya, macska) rendszeresen oltatni kell veszettség ellen. Ezekkel az alapvető intézkedésekkel már nagyon sokat teszünk a veszettség megelőzéséért.

Megkérdeztük, lesz-e fokozottabb mértékben vakcinázás a betegség újbóli kiszorítása érdekében?

– A vadon élő állatokban előforduló veszettség felszámolásának hatékony módja a rókák orális immunizálása – tájékoztatott a szakember. – Ennek során a rókák számára vonzó csalianyagba burkolt veszettség elleni vakcinát juttatnak ki a rókák élőhelyeire. Hazánkban évente kétszer, tavasszal és ősszel zajlik a rókaállomány veszettség elleni vakcinázása a Nébih szervezésében. A hivatal minden egyes vakcinázási kampány előtt a honlapján részletes tájékoztatást ad a vakcinázással érintett területekről, illetve a vakcinázás időpontjáról.

Érdeklődtünk afelől, hogy pontosan mi is a veszettség? A sajtóreferens elmagyarázta, hogy a betegséget a Rhabdoviridae családon belül a Lyssavirus nemzetségbe tartozó RNS-vírusok okozzák. A Lyssavirus nemzetségen belül 12 faj különböztethető meg, amelyek közül a világszerte elterjedt klasszikus veszettségvírus (RABV) okozza az úgynevezett klasszikus veszettséget, egyben ez a vírus felel a legtöbb emberi megbetegedésért is. Európában a klasszikus veszettség víruson kívül az 1-es és 2-es európai denevérvírus (EBLV-1 és EBLV-2) fordul elő denevérekben, de rendkívül ritkán megesik, hogy ezek a vírusok más emlősben, vagy emberben is okoznak megbetegedést. A szakirodalomban mindössze néhány eset ismert. A többi vírusfaj Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában, főként denevérekben fordul elő, de elméletileg bármelyik faj okozhat agyvelőgyulladást emberben vagy emlősállatokban is.