Hat teljes hétre Szarvaskő Betlehem-falvává változott. Ezt az átlényegülést az is észreveszi, aki éppen átautózik a településen a 25-ös főúton, mert arra van dolga. Ám sokan vannak, akik csak azért jönnek ide Egerből, hogy megnézzék azt a csaknem negyven figurát, amiket szorgos helybeliek készítettek.
Akkor is észrevettük volna, hogy történt valami a faluval, ha a kis község lelkes polgármester asszonya, Szabóné Balla Marianna nem hívja fel rá a figyelmünket. Ám szólt, így a felfedezésen túl írunk is róla, hogy mások is minél többen észrevehessék. Ott van persze még hírverésnek a helység közösségi oldala is. Biztosan hatékony, mert vasárnap este, alighogy álltak már a figurák – a három királyok a megyeszékhely felől, a másik irányból pedig a pásztorok az állataikkal, de főként a bárányaikkal –, megtelt a falu egriekkel.
A község vezetője elmesélte azt az elgondolást is, ami alapján átalakult az eddigi karácsonyváró koncepció, és most nem egy nagy Betlehemet építettek az emlékműnél, hanem egy kisebbet a templom lábánál. Viszont idevezetik azokat, akik Szarvaskőbe érkeznek akár Délről, akár Északról a 25-ösön. Az emlékműnél, a Betlehem régi helyén egyébként most Miklós püspök áll. A látványa lenyűgöző. A szegények támogatójaként is ismert püspök figurájánál elhelyezett befőttes üvegből egyébként pici emléktárgyat is vehetnek ki maguknak a látogatók.
– Már az első tapasztalatok is azt mutatják, hogy észlelve a figurákat, az autósok jó része tesz is egy kitérőt, úgy halad be a faluközpontba vagy a királyok, vagy a pásztorok útján, hogy azután a másik irányba kihajtson onnan – fogalmazott a Szabóné Balla Marianna.
Tény, hogy a polgármester asszony előadása felkeltette a mi érdeklődésünket is, és ezért felkerekedtünk. Téli hétköznapon, a déli órákban egy ilyen kis település nem az utcán éli az életét. Így volt ez első érkezésünkkor is, ugyanakkor a hatás messziről mégis olyan volt, mintha egy ilyenkor is nyüzsgő helyre értünk volna. Gáspárt, Menyhértet és Boldizsárt láttuk meg elsőként. Pontosabban a tavaly már látott Mikulás és krampuszos szán meg egy angyal után közvetlenül a három királyokkal találkoztunk, akik hívogatóan mutatták az utat a központ irányába. Alaposan szét is néztünk a polgármesteri hivatal és a templom határolta téren. Mindenhol apró barikák, oldalt pásztortűz, körülötte pásztorokkal jelezte: ünnepet várnak Betlehem-falván.
Azért élő embert is láttunk, meg is szólítottuk. Ágika munkájánál fogva naponta bejárja a települést és úgy gondolja, hogy igazi mesehangulat volt már itt a csipkebogyó fesztivál idején is, amikor először jelentek meg nagyobb számban figurák a településen. A mostani látványról azt mondta, hogy neki nagyon tetszik.
Betlehem-falvát figurákból, fa- és rongybábukból összehozni természetesen nem kis munka volt. Ennek is utánajártunk. Legalább húszan dolgoztak a polgármester vezetésével aktívan azért, hogy minden időben elkészüljön és a „gyártás” közben is ment az ötletelés. Fodorné Ildikó, aki tősgyökeres szarvaskői, volt az, aki talán a legtöbb „asszonymunkát” végezte, míg a vázakat, a kereteket Lőrincz József készítette. Ő egyébként képviselő is a helyi önkormányzatban, már tíz esztendeje.
Fotó: Korsós Viktor
Fodorné Ildikó a heol.hu kérdésére úgy reagált, hogy polgármester asszonnyal ketten csinálták a munka java részét, egymást vitték bele ebbe a dologba, vagyis az ötletelés, a ruha és más tárgyak beszerzése, az öltöztetés folyamatába.
– A faluban sok ruhát összegyűjtöttünk, régi kabátokat például, azokat átalakítottuk. A birkafejeket, belőlük 20 darabot, egy egri barátnőm csinálta, a másik varrta a pásztorfejeket. Ki kellett tömni szivaccsal szalmával, szemet kellett készíteni neki. Kedden a közmunkás segítségével még gyártottam négy pásztort, három állót és egy fekvőt – idézte fel az elmúlt napok történetét Ildikó, aki azt is elárulta, hogy a figurák száma negyven körül lehet. Számára nagy öröm a látványuk. Annál is inkább, mert pont ott lakik a Betlehemnél, még este is rálát, hogy mennyi autó bemegy oda.
– A figurák közül személy szerint József a kedvencem, van egy pásztorom is és a kisbirka. Ő a Betlehemben található nagyon kis bárány, egy pulóverbe lett belehúzva egy fatuskó, így született. A házam előtt is egy pásztor ül a padon – tette hozzá.
Az első fogadó figura ötletgazdája, azóta is minden bábu vázának, keretének készítője Lőrincz József helyi képviselő elárulta, hogy még az első, 2007-ben rendezett csipkebogyó fesztivál idején gondolkozott azon, hogy mivel lehetne reklámozni a rendezvényt. Akkor született meg a főző nénike figurája az unokával és az üsttel. Annyira nagy sikere lett, hogy hozta magával a többit. A következő nagy állomás volt, amikor Betlehemet építettek az emlékműnél
Lőrincz József és a „gyártás” folyamata
– Jöttek követők, segítettek emberek. A végére már odáig jutottunk, hogy ötletekkel is megkerestek. Legutóbb azt gondoltuk, hogy nem egy ponton kellene valamit csinálni és akkor állt elő Fodorné Ildikó az ötletével, hogy csináljuk meg az egész falut Betlehemnek. Ezt az elgondolást szőttük aztán tovább, s advent első vasárnapjára állt már a „kenyér háza”, mert a Betlehem ezt jelenti. Legalább másfél héten át készítettük. Innen jöttek, onnan jöttek barátok, volt, aki nekem segített a vázakat csinálni, más a hölgyeknek segített a bábukat varrni, öltöztetni. A Betlehem építés napján is többen jöttek a faluból. A húszat biztosan közelíti a közreműködők száma – fogalmazott Lőricz József, aki szerint ez az egész történet a készítőinek is nagy örömet okoz, meg az itt élőkön is látszik, hogy örülnek neki.
