Végül az történt, aminek történnie kellett. Dzsudzsák Balázs hazaigazolt Debrecenbe. Ehhez képest tulajdonképpen mellékes, hogy miért csak szeptember 22-én, az NB II 10. fordulója előtt, s miért nem júliusban, a felkészülés idején, Varga Józseffel és Korhut Mihállyal együtt.

„Mindig is úgy terveztem, hogy a pályafutásomat Debrecenben fejezem be. Elég volt a légiós évekből, bajban van a Loki, nem számít a pénz, azért jöttem, hogy segítsek.” Milyen szép is lett volna egy ilyen nyilatkozat július derekán a 108-szoros válogatott szélsőtől!

E helyett kaptuk ezt a bla-blát: „Szeptember 15-ig várakoztam, hogy tudok-e külföldre igazolni, mert amíg csak lehetett, szerettem volna légiós lenni. Várhattam volna még Törökországra és Szaúd-Arábiára, két hónapja pedig volt egy konkrét lengyel ajánlatom.”

Azután, hogy tavasszal úgy kellett diplomata-útlevéllel hazamenekíteni az Egyesült Arab Emírségekből, Dzsudzsák tehát még visszavágyott Arábiába. Hogy az ötvenedik emeletről, a légkondicionált szobából kémlelje egyik oldalról a tengert, a másikról a sivatagot, s kövesse a híreket, vajon mikor kerül ismét karanténba messzi idegenben? Biztosan ezt akarta?

Legyen száz egység, az a pénz, amit Dzsudzsák a futballal a pályafutása során keres. Ebből 95 egységet nagyszerűen aknázott ki. Nem tartozom azok közé, akik kárhoztatják, mert a PSV-ből Oroszországba szerződött. Anyagilag ez fizetett a legjobban és ez volt a tuti, szemben mondjuk a bizonytalan itáliai próbálkozással.

A szakmai érveket hagyjuk, a profi futball mindenekelőtt üzlet.

Az arab vonal is logikus volt egy darabig, a sokadik, már vitatható ráadással meglett a 99. egység is. Nehéz persze meghatározni, hogy mikor elég, de talán az utolsó egy egységért már nem kellett volna kuncsorogni.

Olyan ez, mint amikor a törkölyt harmadszorra is kinyűgölik, amit nagybátyám anno olyan munkának mondott, aminek az előtagját ma már nem lehet papírra vetni.

Sokan Debrecenben sem értik, az ő fúk miért az MTK-val készült, miért kokettált a ZTE-vel, akadnak bőven kétkedők, de azért taps fogadta kedden a tékozló fiút.
A futballban az a szép, hogy nem meccs után, hanem tényleg mindig meccs előtt vagyunk. Szurkoljunk hát Dzsudzsák Balázsnak, hogy könnyítse meg a Loki, s nehezítse meg Marco Rossi dolgát. Legyen meg a rekord, de csak akkor, ha valóban hasznára tud lenni a válogatottnak.

Ha nemes szőlőből facsarják, még a törkölyből is lehet zamatos bort készíteni.