Aki életében legalább egyszer járt már Egerben felnőtt női kézilabda-mérkőzésen a Leányka úti csarnokban, az bizonyára felfigyelt egy idős úrra. A szurkoló hol ülve, hol állva, hol ugrálva, de mindig nagyon hangosan biztatja az Eszterházy SC-t. A leírás Csernyi Gézára vonatkozik.
Géza bácsi nagy szurkolója a lányoknak, tekintve pedig, hogy már 88 éves elmúlt, és korosztályából kiindulva, nem feltétlen éli mindennapjai az internet világában, így a klub részéről telefonon próbálták néhány héttel ezelőtt tájékoztatni, hogy az akkor még érvényben lévő szabályoknak megfelelően, csak korlátozott létszámban tudnak nézőket fogadni a Vasas elleni rangadóra. Az időben történő érkezésre figyelmeztető, jószándékú telefonhívás azonban váratlan fordulatot tartogatott. Mint kiderült, az idős drukkert a miskolci kórházban ápolják – koronavírus-fertőzéssel. Az ESC-nél elkezdtek aggódni.
Főszereplőnk világcsúcs birtokosaként a Guinness-rekordok könyvében is szerepel. 1950-től 2007-ig, vagyis 57 esztendőn keresztül működött aktív labdarúgó-játékvezetőként, ezt rajta kívül más nem mondhatja el magáról.
Az Eszterházy SC csapatának játékosai megtervezték, mivel szerezhetnek örömet
Fotó: Eszterházy SC
No, de vissza az ominózus telefonbeszélgetésre! Géza bácsi zokogva, elcsukló hangon mondta, hogy sajnos nem lehet ott kedvenc csapata nagy rangadóján. Furcsa, felkavaró érzés az elkeseredettség, a halálfélelem, a magány kétségbeejtő tolmácsolása, a másik oldalról annak ilyen fajta megtapasztalása, mást ugyanakkor nem lehetett tenni, mint sok erőt, kitartást kívánni a lányok nevében is.
Aztán egy héttel később az öregúr örömmel közölte, hogy hazatért egri otthonába. Az Eszterházy SC-nél nyomban megfogalmazódott a gondolat, hogy valamivel fel kellene dobni, életet kellene lehelni az immár gyógyult szurkolóba.
A játékosok mindegyike nagy lelkesedéssel vett részt az ötletelésben, abban, miként lehetne meglepni egyik legnagyobb szurkolójukat. Végül megszületett a terv: Géza bácsit felhívták telefonon, hogy a szóban forgó napon, megadott időpontban feltétlenül legyen otthon, mert a postás aláírt csapatképet visz neki. Persze, nem a postás volt a kézbesítő, hanem az Eszterházy SC csapata.
Az úticélukhoz érkezve alakzatba álltak a lányok, akik egy „Várjuk vissza, Géza bácsi!” feliratot és hozzá több ajándékot tartottak a kezükben. Igazából a kaputelefont is fölösleges volt megnyomni, mert az őszhajú főhős, mintha csak érezte volna a vendégek jelenlétét, egyszer csak megjelent az ablakban. Az arcára ült öröm leírhatatlan volt! Túlzás nélkül állítható, hogy néhány másodperc alatt éveket fiatalodott, és bár mondták neki, hogy maradjon a lakásában, őt ismerve, pontosan lehet tudni: nem marad egy helyben. A frissen kapott ajándékok közül egy új, a csapat által dedikált mezt magára öltve rögvest az utcára lépett, de nem üres kézzel.
Csernyi Géza nagyon hálás volt a meglepetésért Fotó: Eszterházy SC
Itt jegyzendő meg, hogy a járványügyi előírásokat, és különösképp Géza bácsi egészségét szem előtt tartva, mindenkin maszk volt, és senki sem tartózkodott közelebb a megengedettnél. A nagyon meghatódott és annál jobban meglepett házigazda egyik serlegét is levitte a lányoknak, azzal dicsekedve világrekordjára, és, mert egy tetőtől talpig úriemberről beszélünk, csokoládét, és egy üveg bort adott át kedvenceinek a kedves gesztusért cserébe.
Távozás előtt aztán teljes mértékben tetőzött az életkedv visszatérése, a „Hajrá, Eger!”, illetve „Csak az Eger!” kiáltástól hangossá váló utca közepén pillanatok alatt megfogalmazódott Géza bácsiban a vágy: ismét meccsre akar járni! A lányok rögtön megeskették hűséges szurkolójukat, hogy mindenképp várni fogják a csarnokban, de csak akkor, ha visszamegy a lakásába, betart minden óvintézkedést, nagyon vigyáz magára, és a lehető legjobb mód megerősödik. A megállapodást nyugtázandó kézfogás ezúttal érhetően elmaradt, ám ettől még biztosak lehetünk benne, Géza bácsi már most alig várja, hogy ott kiabálhasson, az Eszterházy-csarnok lelátóján. Ezt a pillanatot pedig nem csak ő várja már nagyon, hanem mi is…
