A hajdani hatvani csatárt újra a kapu elé sodorta a sors

– Egyszerű, de nagyon fontos kérdéssel kezdjük: hogy van ezekben a vészterhes hónapokban?
– Köszönöm, megvagyok! A koronavírus nem kapott el, csak a „virgácsok” koptak el – utalt a lábaira (és nem a Télapó közeledtére) Gömöri Ottó.

– Betartja a szabályokat?
– Figyelem az óvintézkedéseket, és ezeknek megfelelően viselkedek. Eddig is sportszerűen éltem, és szeretném majd a nyugdíjas éveket is élvezni, vagyis betartom az előírt szabályokat és az ajánlott teendőket az egészség megőrzése érdekében.

– Annak érdekében mit lehet tenni, hogy a jelenleg az utolsó helyen szerénykedő Hatvani Lokomotív SE csapata megőrizze megyei II. osztályú tagságát? A 12 meccsen szerzett egy pont elkeserítő helyzetre vall…
– Nagyon összetett a kérdés. Igazából nálunk amatőr futballistákról van szó, akik nem szívtak be annyit a foci szeretetéből és tiszteletéből, hogy helyt tudjanak állni a megyei II. osztályú szinten. A másik: ezek a gyerekek a foci mellett dolgoznak, az edzésre járás nagyon macerás, és a mérkőzésen történő megjelenés is sokszor problémás. Az is lényeges tényező, hogy sajnos nincs meg bennünk a kellő alázat, ami a focihoz szükséges. Ezzel együtt reméljük, hogy lesz folytatás. Szeretnénk erősíteni, de itt mindenki ingyen játszik. A magyar futball viszont elment afelé, hogy a minőségibb játékost csak úgy tudsz igazolni, ha megfizeted a napját, vagy éppen adsz neki valamilyen juttatást.

– Az kiderült a fentiekből, hogy a Lokitól nem kap fizetést. Mivel a keresi a kenyerét?
– Ez kényes a téma. Eddig az FC Hatvannál voltam főállásban. A közelmúltban azonban véget ért ez a helyzet, mert felmondtam. Most a hatvani 5. számú általános iskolában látok el portársi munkakört.

– Magasabb szintű csapatnál történő edzősködésre lát reális esélyt?
– Régebben akadtak lehetőségeim, és igazából el tudtam volna menni, de sosem voltam világvándor. Hatvanban teljesedtem ki, itt próbáltam mindent megtenni hol az utánpótlásért, hol a felnőttcsapatért. Ezt nevezhetjük klubhűségnek is, hiszen 18 éves koromtól 40 évet töltöttem az FC Hatvan kötelékében.

– A fia viszi tovább az örökséget, aki jelenleg a ­Vasas Kubala Akadémiánál trénerkedik. Jó az irány, amerre halad az ifjabb Gömöri?
– Mindenképpen örülök, hogy a labdarúgásban találta meg a számításait. Bár nem lett élvonalbeli játékos, de tanulmányai mellett az Egri FC színeiben például nyert NB III.-as bajnoki címet. Utána visszajött Hatvanba, és itt próbálta azt a szemléletet átadni a fiatal játékosoknak, amit tőlem tanult, vagy át tudtam adni neki. Szépen halad az edzői pályán, motivált és elhivatott. Remélem, sokra viszi ezen téren, ebben jó fejlődési lehetőséget kínál a Vasas akadémiája.

– Önből mi hiányzott, hogy többre vigye attól, amit elért?
– Tizennégy évesen dőlt el, hogy futballista akarok lenni, vagy legalábbis szeretnék eljutni magasabb szintre. Tizenhét évesen szakmunkásvizsgáztam, de csak egy hónapot dolgoztam. Utána Egerbe szerződtem, mert úgy gondolták az ESE-nél az egyik Agria-kupa után, ha az újpestiek látnak bennem fantáziát, akkor nem lehetek olyan rossz. A Varga István vezette lila-fehérek részéről mutatkozott érdeklődés, mert akkoriban Törőcsik balesete miatt szükség lett volna támadóra, de nem jött össze a szerződés. Azt követően egy szezont lejátszottam a Bánkuti László irányította Eger SE-ben, azonban valamiért nem vívtam ki a rokonszenvet, és kölcsönadtak Hatvanba. Egy év múltán elvittek katonának, a Honvéd Szabó Lajos SE NB ­II.-es csapatában futballoztam, ahol NB I.-ből érkezett játékosokkal együtt edzve láttam meg a fantáziát a lehetőségben, vagyis hogy ilyen szinten bárhol megállhatom a helyem. Ezek jó motivációt jelentettek.

– Mire van szükség ahhoz, hogy jó útra terelődjön egy fiatal játékos pályafutása?
– Sokrétű a válasz, ám tanács helyett inkább a saját példámat említem. Amikor a leszerelést követően visszatértem Hatvanba, akkor aláírtam a Videotonhoz. Winner László jött, hogy megnézzen pár meccsen. Meg is állapodtunk, de valami bökkenő mindig közbejött. Ilyen volt például, hogy munkásszállásra akartak berakni, ami nekem nem tetszett. Utána a Fradival is közel állt a megegyezés, mert Vincze Géza vezetésével fiatal csapatot építettek. Ott már úgy volt, hogy aláírom a Havasi Mihály hozta szerződést, amikor megjelent a Népsportban, hogy a válogatott Kerekes György a Ferencvárosé. Addig arról volt szó, hogy meg kell küzdeni a csapatban a helyért, de ha válogatott játékost igazolnak ugyanarra a posztra, akkor nyilván ő élvez majd előnyt. Nem „tojtam” be, viszont bosszantó volt az egész, különösen úgy, hogy esküvő előtt álltam. Aztán újra jött a Videoton, de akkor már Kovács Ferenc edzővel, így lett belőle a fehérvári szerződés.

– Az életben bárhol, bármikor jelentett előnyt, hogy ismert futballista?
– Nem, és erre is mondok példát. Abban az időben a lakásvásárlásoknál gyakorlatnak számított a tanácsi támogatás. A helyi önkormányzat legfeljebb 150 ezer forint vissza nem térítendő kölcsönt adhatott. Jómagam is beadtam az igényt, mire kaptam 60 ezer forint visszatérítendőt…

– Kinek lehet hálás azért, amit elért?
– Édesanyámnak sokat köszönhetek, igazából ő a példakép számomra, ahogy elindított a bátyámmal bennünket az élet rögös útján. A feleségemnek köszönöm,hogy mindig kitartott mellettem és támogat a mai napig. Ezzel ő is nagyban részese az eredményeimnek. Büszke vagyok arra, hogy 2019-ben Hatvan város polgármesteri díszoklevelét vehettem át, ezzel elismerve az érdemeimet, nevelő, képző szerepemet a hatvani foci érdekében. Ezért érdemes volt hűnek maradni a klubhoz.

– A Videotonnál van VIP-bérlete? Mennyire foglalkoznak a hajdani UEFA-kupa-döntős csapattal?
– Amíg fiatalabbak voltunk, ötévente tartottak találkozót, és sokáig az egykori, vagyis az 1986-os magyar válogatott ellen játszottunk bemutatómeccset. Az első ötéves összejövetelre meghirdetett meccset 10 ezer néző látta! Aztán, ahogy múlt az idő, megvolt a 30 éves találkozó és elkészült „Az utolsó kupadöntő” című film. Onnantól kezdve egy-egy mérkőzésre még összejöttünk, de mióta Kovács Feri bá’ elhunyt, ritkábban látjuk viszont egymást.

– Mit szól a magyar válogatott és az FTC-szerepléséhez?
– Nagyszerű, hogy a Fradinak 25 év múltán idáig sikerült eljutni. Nem mindennap fordul meg a Juventus, a Barcelona és a Dinamo Kijev Magyarországon. A baj persze az, hogy a vírushelyzet miatt ezt a lehetőséget nem tudják a szurkolók kiélvezi. A válogatott szereplés is remek, Marco Rossi szövetségi kapitány ugyanis stabilizálta a csapatot, kitalált egy olyan játékrendszert, ami működött európai szinten. Végre örömmel ült le az ember a tévé elé meccset nézni. Eddig ugyanis rettentő sokat bosszankodtunk a nemzeti csapat szereplése miatt (is).

– Akár játékosként, akár edzőként mi volt, vagy melyek voltak azok az élmények, amelyek a futball kapcsán vésődtek az emlékezetébe?
– Két ilyen akadt. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy a Videoton színeiben UEFA-kupa-döntős csapat tagja lehettem Egerből indulva, Hatvanon keresztül, ahol végül kiteljesedtem. A másik pedig 1989, amikor újra profi futball lett Hatvanban. Az rendkívüli élményt jelentett!

– A fia után az unokája is labdarúgó lesz?
– A lányom kisfia a napokban múlt egyéves. Erős a családi kötelék, ők nem messze innen, Kistarcsán élnek, míg a fiamék Hatvanban laknak. Otiéknál január végén érkezik a gyermek, így kétszeres nagypapa leszek. Előttem a feladat, hogy megszerettessem velük a focit. Rajtam nem fog múlni!

Névjegy